Mindennek, így a búvárkodásnak is vannak írott és íratlan szabályai. E helyen azonban csak az elsö csoportba tartozó, a magyarországi búvárkodás alakulására, a búvártevékenység végzésére hatással lévö szabályok kialakulását, fejlödését tekintjük át.

Az idök folyamán a szabályozás kétféle módja alakult ki: voltak, amelyek betartása nem volt kötelezö, tehát lényegében irányelveknek, ajánlásoknak tekinthettük ezeket, s voltak olyanok, melyek kötelezö érvényü elöírásokat tartalmaztak. Ez utóbbi csoportba tartozó szabályok is két felék: egy részük a búvárok egy kisebb csoportjára, közösségeikre vonatkozott, míg más szabályok országos érvényüek voltak, söt esetenként a határainkon túl is hasonló elöírások voltak (vannak) érvényben. Mielött a határainkon túlnyúló érvényességü hazai búvárszabályok említése miatt bárki félreértésbe esne, és túlértékelné a búvár-jogszabályalkotásunk jelentöségét, le kell szögeznünk, hogy az ebbe a csoportban tartozó elöírások kivétel nélkül külföldröl érkeztek hozzánk. Ezek közé a búvárszabályok csoportjába a nemzetközi érvényü versenysport elöírások, a külföldröl hazánkba települt búvároktatási rendszerek képzési elöírásai, s a legutóbbi idöben, az Európai Unióhoz történö csatlakozásunk után az egységes búvár szabványok, szabványajánlások tartoznak.

Az összeállítás nem tartalmazza a honvédség, a más fegyveres testületek – az MHS kivételével –, a rendvédelmi szervezetek és a búvárokat hivatásszerüen foglalkoztató cégek búvárszabályait. A szabályok áttekintést idörendben végezzük, a hazai könnyübúvárkodás kezdetétöl indulunk el.

Merülési szabályok a könnyübúvárkodás kezdetén…

A könnyübúvárkodás kezdeti éveinek, az 1950-es évek második felének a búvárszabályairól nem sokat tudunk. Az egyes búvárcsoportok készítettek maguknak merülési szabályokat – a barlangi merülések kapcsán ír erröl Hajdú László: „Víz alatti titkok nyomában” c. kiadványban (1962) – de ezek nem általános érvényüek, hanem egyes közösségekre vonatkozó elöírások voltak. Ugyanakkor vélelmezhetö, hogy mivel a könnyübúvárkodás az MHS kereteiben indult meg, a Központ is összeállított és kiadott útmutatásokat – lényegében mindegy, hogy ezeket szabályoknak, utasításnak, elöírásnak nevezték – melyek azonban csak részletkérdésekben adtak útmutatást. Azt, hogy elsö szabályok összeállítása a búvárklubokban történtek, alátámasztja Juhász Róbert: „A kék kontinens csodái” c. 1962-ben írt kiadványa is, ahol a „bevezetöben” az alábbiakat mondja: „…Életük törvényeit, szabályzataikat úgy szólván „menet közben” állítgatják össze, csiszolgatják, formálják…” (Igaz, ez a mondat kissé „brosúra” ízü, de ebben az esetben – talán – nem kell kételkedéssel fogadni a valóságtartalmát.) A füzet egy késöbbi részben búvárok orvosi vizsgálatának központi szabályairól, majd egy másik helyen, pedig az „oxigénes légzökészülék használata központi tilalmáról” ír. Összefoglalva, a fenti példák azt bizonyítják, hogy az 1950-es évek végén, az 1960-as évek elején léteztek már helyi érvényü búvár (merülési) szabályok, de központilag készített és kiadott, egységes szerkezetü, összefoglalt anyag még nem volt. Ugyanakkor az Országos Központ egyes kérdések szabályozására adott ki egyedi utasításokat.

Versenysport szabályok a kezdeti években…

A búvár versenysport területén azonban már ebben az idöszakban (1950-es évek vége, 1960-as évek eleje) is létezett az MHS Országos elnöksége által kiadott, egységes, központi utasítás, a 8 minösítési versenyszámra összeállított „könnyübúvár-úszás minösítési szabályzata”. A szabályzat keletkezésével kapcsolatban eligazítást, útmutatást ad, hogy annak anyaga az 1962-ben megjelent „Békaemberek” címü könyvben szerepel. A könyvben a szerzök megemlítik, hogy a „…a szabályzat, bár jelenleg érvényben van, átdolgozásra kerül, és elöreláthatólag 1963-ban lát majd napvilágot az új minösítési szabályzat.”

A könyvben jelzetteknek megfelelöen, 1963-ban elkészült a „könnyübúvár-többtusa versenyek szabálykönyve”, ami a búvárversenysport területen egy központilag kiadott, átfogó szabályzat volt.

Szabályok a könnyübúvárkodás különféle területein az 1960-70-es években…

A légzökészülékes merülésekre vonatkozó egyik elsö „szabálygyüjteményt” az 1960-as évek elejéröl származó „Alapismeretek békaemberek részére” címü összeállításban találhatunk. A 28 oldalas stencilezett jegyzet – az elkészítés pontos idöpontját és a szerzöket sajnos nem ismerjük – „Készülékes könnyübúvárok parancsai” cím alatt 30, a merülésre, felszerelés használatra, a merülés biztonságára és biztosítására vonatkozó utasítást tartalmaz. A „parancsok”-nak az az igazi jelentösége, hogy alapul szolgálhatott egy átfogó, részletes merülési szabályzatnak. Lényegében ez az anyag is az „alulról történö építkezés” módszerének folytatását támasztja alá.

Valamivel késöbb, az MHS Központ is elkészítette a részletes merülési szabályzatát, a Könnyübúvár Szabályzat-ot és a klubjai részére annak használatát, az abban foglaltak betartását kötelezöen elö is írta.

1968-ben megalakult a Magyar Könnyübúvár Szövetség, a polgári és MHSZ klubok versenysportjának és elvi irányításának összefogására. Érdekesség, hogy a szervezet fennállása alatt nem adott ki merülési szabályzatot. Különösen azért érdekes (érthetetlen?) ez, mivel az MHSZ-nek volt ilyen szabályozó anyaga, és mindkét szervezetben a fötitkári tisztséget a szervezet alakulásától megszünéséig ugyanaz a személy látta el.

Az 1970-es évek elejére-közepére bebizonyosodott, hogy bár létezik országos szervezet, a versenysporton kívüli nemzetközi búváréletbe nem kíván bekapcsolódni, bekapcsolni a hazai búvárklubokat, búvárokat. (Nem csak a szabályzat hiánya, de a nemzetközi minösítési rendszer elvetése, s számos más kisebb-nagyobb ügy is alátámasztja ezt a súlyosnak tünö állítást.) Ennek az lett a következménye, hogy a polgári klubok – központi merülési szabályzat hiányában – saját jól felfogott érdekükben készítettek belsö, csak magukra vonatkozó merülési szabályzatokat. Ezek a szabályozások azonban helyi, belsö szabályzatoknak minösültek.

Az „el nem készült szabályok” kapcsán szólni kell a nemzetközi búvárminösítés hazai bevezetésének elmaradásáról is. Az MKBSZ keretében, a fötitkár felkérésére 1969-ben körültekintö, alapos munkával egy bizottság – Surányi Csaba vezetésével, a tagja 10 különbözö búvárklubból jelentkeztek – kidolgozta a CMAS irányelveinek és a nemzetközi búvárgyakorlatnak is megfelelö, elsö magyarországi egységes búvárminösítési rendszer szabályait. Az MKBSZ elnöksége 1969. július 9-én a tervezetet megtárgyalta, néhány kérdéstöl eltekintve, egyetértett vele, s a következö év eleji bevezetést helyezte kilátásba. Az egész hazai búvártársadalom fokozott érdeklödésére számot tartó eseményröl Násfay Béla a „Könnyübúvár értesítö” 1969. évi 1. számában (augusztusban jelent meg, ez volt egyébként az MKBSZ belsö tájékoztatójának elsö száma) részletes, bizakodó hangú összefoglaló írást közölt. A vezetés azonban a minösítési rendszer bevezetést halogatta. 1972-ben a CMAS új ajánlásaival a minösítési rendszer anyagát Násfay Béla, Roith György és Surányi Csaba kiegészítette, de az MKBSZ fötitkára a bevezetését – ezúttal is – megakadályozta…

Kissé visszalépve az idöben, a szabályzatokat is érintö kérdés, hogy a CMAS 10 éves, jubileumi közgyülésén felvették az MKBSZ-t a tagok közé. Ezt követöen a hazai versenysport szabályait hozzáigazították a CMAS szabályokhoz, de talán pontosabb, ha azt mondjuk átvették a Világszövetség versenyszabályait. Az MKBSZ új versenyszabályzata 1970-ben készült el, „gondozását” a Szövetség Bírói Bizottsága (vezetöje Roith György volt) végezte. Ebben az esetben (esetekben), a hazai versenysport vonatkozásában egy határokon átívelö, nemzetközi érvényü – értelemszerüen – országos érvényü, kötelezö szabályzat(ok)ról beszélhetünk. Megjegyzésre érdemes, hogy a polgári klubok részére a késöbbiekben átdolgozott, módosított versenyszabályzatot, ponttáblázatot nem utaltak ki, így az ilyen versenyekre a versenyelnök egy „hivatalos példányt” hozott magával.

A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Víz alatti Barlangkutató Szakosztálya elkészítette és elfogadta 1978. szeptember 28-án a „Barlangi merülések irányelveit.” Az irányelvek öt fö részböl állt, a fogalmi meghatározások, az általános elöírások (merülések szervezése, végrehajtása, levegökészlet), a személyi feltételek, a felszerelések és a merülés c. fejezetekböl. A szabályozó készítöi tudatosan az irányelvek címet adták, ezzel is hangsúlyozva, hogy nem kötelezö szabályzatról, de minden barlangi búvár részére betartásra javasolt útmutatónak, irányelvnek tekintik az anyagot.

A búvármunkák szabályzatai, az MSZ szabványok…

A magyarországi búvártevékenység szabályozása terület nagyon jelentös helyet foglalt el az 1981. szeptember 25-én jóváhagyott MSZ-10 276-81 sz. „Búvármunkák munkavédelmi követelményei” tárgyú Vízügyi ágazatú szabvány, ami a következö év március 1-én lépett hatályba. Igaz, ez a szabvány „csak” a búvármunkákra vonatkozott, azonban ebben az idöszakban nem csak az erre szakosodott vállalatok, hanem a hazai összes búvárklub tagjai dolgoztak víz alatt. A szabvány sajátossága (hiányossága) volt, hogy kizárólag a nehézbúvár felszerelésben végzett munkákra voltak értelmezhetöek a szabályok. Erre a hiányosságra felfigyeltek az illetékesek, pont ezért kiegészítették, módosították a Szabványt, melynek a jóváhagyása még 1981. december 18-án megtörtént, s beillesztették a könnyübúvár technikával végzett búvármunkák elöírásait is. (Az MSZ szám, mivel az ágazati szabvány kiegészítéséröl volt szó egy „K” betüvel egészült ki, hatálybalépésének idöpontjául 1982. július 1-ét határozták meg.) Az MSZ-10 276-81 és kiegészítése helyett 1985. szeptember 9-én egy átdolgozott új szabványt adtak ki MSZ-10 276-85 számon.

A rendszerváltoztatás után, a jogszabályok általános felülvizsgálata során – 1993-ban – a szabványt hatályon kívül helyezték, majd késöbb egy részének alkalmazását újra elrendelték.

Lényegében ezek a szabványok voltak a magyarországi legmagasabb szintü búvárszabályok, melyek azonban nem a búvárkodás egészére, hanem csak a víz alatti munkavégzésre vonatkoztak.

Búvárszabályok 1989. után…

A Magyar Búvár Szakszövetség 1989-ben alakult meg, s terhes örökségül kapta – többek között – a Merülési Szabályzat megalkotását is. Igaz, létezett az idöközben megszünt MHSZ-nek merülési szabályzata, de azt már abban az idöben is már csak jelentös tartalmi és szerkezeti átalakításokkal lehetett volna aktualizálni, amit számos ok miatt (?) elvetettek. Pont ezért, egy teljesen új szerkezetü és új szemléletü szabályzat készült el – a tervezetet Czakó László állította össze – amit az MBSZ Közgyülése 1994-ben elfogadott, majd 1996-ban és 1998-ban módosított. Ennek a szabályzatnak a „hatóköre”, kötelezö érvénye meglehetösen összetett, és valójában jogi értelmezésre szorulhatott volna. (A feltételes módot azért célszerü itt használni, mivel 2005. január 1-én egy új szabályzat lépett életbe, mely a hatókörét megfogalmazta.) Az MBSZ, mint sportági szakszövetség, a hazai búvársport legföbb szervezete lényegében jogosult kötelezö érvényü merülési szabályok kiadására. Viszont azok a búvár szervezetek, egyesületek, sportvállalkozások, melyek nem tagjai a Szövetségnek, látszólag indokoltan utasították el, illetve kétség bevonták, hogy rájuk vonatkozik a Szabályzat. Az adott idöszakban a hazai bírói joggyakorlat sem volt egységes: elöfordult, hogy bírósági eljárás alkalmával figyelembe vették, mint kötelezö elöírást a szabályzatot, de elöfordult ennek az ellenkezöje is, söt, olyan eset is volt, amikor csak útmutatásként tekintették.

A magyarországi búvároktatási rendszerek egy része 1989-94. között kezdte meg müködését. Ebben az idöszakban az egyes oktatási rendszerek - a versenysporthoz részben hasonló érvényességü – oktatási-minösítési szabályzatokat vettek át a saját nemzetközi oktatási rendszereiktöl. Az oktatási-minösítési szabályzatok nemzetközi érvényü, korlátozottan érvényesülö, országos hatáskörü búvárszabályok csoportjába tartoznak. A korlátozottan történö érvényesülés alatt azt értjük, hogy – értelemszerüen – csak az adott búvároktatási rendszer búváraira, búvároktatóira vonatkoznak. A különbözö búvároktatási rendszerek a minösítési szabályzataikat eltéröen kezelik. Vannak szervezetek, akik a lehetö legszükebb körben – tehát kizárólag oktatóik számára – teszik hozzáférhetövé, mások viszont akár a Világhálón is utolérhetövé teszik. (A hazánkban 1994. után megtelepedett, vagy alapított búvároktatási rendszerekre is érvényesek az elözöekben leírtak.)

A 2000. esztendõ után történt…

A búvároktatói tevékenység végzését Magyarországon a 2004. évi I. törvény és kiegészítõ rendelkezése módosította. A változtatás – szigorítás – értelmében, a búvároktatóknak oktatási tevékenységük folytatásához más vonatkozó elõírások betartása mellett, rendelkezniük kell érvényes, az 1993. évi LXXVI törvény 12. §-a értelmében az Országos Képzési Jegyzékben meghatározott OKJ: 33896201 azonosító számú, Búvár Szakágban Sportoktató minõsítéssel is. Ezt a rendelkezést sokan sérelmezték és vitattak, hivatkozva a búvároktatói minõsítések nemzetközi jellegére és a külföldi gyakorlatra, azonban ez nem befolyásolta a törvényben foglaltak betartását.

A Magyar Búvár Szakszövetség 2005-ben léptette hatályba az új Merülési Szabályzatát A 2004. évi I. számú, a Sportról szóló törvény 20. § (1) bekezdés felhatalmazása alapján. Ennek értelmében az MBSZ, mint országos sportági szakszövetség kizárólagosan jogosult képviselni a sportág érdekeit az állami szervek, illetve társadalmi szervezetek felé. A törvény 22. § (1) bekezdés (a) pontja szerint alapvetõ feladata szabályzatok kiadásával biztosítani a sportág rendeltetésszerû muködését. A szabályzatot a Szakszövetség a szabadidõs búvár sporttevékenységet végzõ természetes személyek számára dolgozta ki, mely alkalmazása kötelezõ az MBSZ keretében mûködõ, illetve a szakszövetséghez társult sportegyesületek és sportvállalkozások szabadidõs-légzõkészülékes búvármerülést végzõ valamennyi tagja, illetve az általuk szervezett oktatásban, vagy merülésben részt vevõk számára. Minden más szabadidõs-légzõkészülékes búvármerülést végzõ személy számára e szabályzat szakhatósági irányelvnek számít, betartása nyomatékosan ajánlott, nemcsak a saját, hanem a merülõtárs biztonsága érdekében is. Az MBSZ ezért felhívja a hatósági tevékenységet ellátó állami szerveket, hogy külön jogszabály alapján végzett vizsgálataiknál – például balesetek, jogsértések, káresetek miatt –, e szabályzatot szakhatósági irányelvként alkalmazzák. (Forrás: MBSZ Merülési Szabályzat)

Változtak – szigorodtak – a barlangi merülések szabályai is. A barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeirõl, valamint a barlangok kiépítésérõl szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosította a 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelet. Az új szabály 10. §-a az eredeti rendelet 17. §-t a 17/A-17/D. §-okkal egészítette ki, mely a barlangi búvármerülés feltételeit szabályozta, s az 5. számú melléklete a látogatási célú barlangi búvármerülésre, illetve a búvároktatás céljára igénybe vehetõ barlangok körét határozta meg. Az új szabályok lényegesen szigorították a barlangi merülések feltételeit és lehetoségeit, a barlangi merülésvezetõ és a barlangi búvároktatói tevékenységét, továbbá ez utóbbiakat Magyar Búvár Szakszövetség „engedélyéhez” kötötte.

UGRÁS A LAP TETEJÉRE