1830

1834

1837

1900

1908

Magyarországon január 25-én id. Lóczy Lajos gróf felkérésére a Fiumei Magyar Királyi Tengerészeti Hatóság két nehézbúvára merülést hajt végre 22 méteres mélységig a Hévízen. A búvárok Rouquayrol – Denayrouze típusú nehézbúvár felszerelést használtak. A merülés célja geológiai és hidrológiai megfigyelés volt, elsősorban azonban a meleg víz eltörésének a helyét akarták megállapítani.
November 8-án újabb merülésre került sor, ezúttal három nehézbúvár – hasonló felszerelésben – merült, ők azonban csak 18 méter mélységig jutottak le, mivel a sisakablak gyors és erős párásodása nagymértékben akadályozta őket. A merüléseknek azonban volt pozitív eredménye is: megtalálták a 12 méter mélységben levő un. kis barlangokat.

1916

Első alkalommal végeznek magyar búvárok hajóemelést, un. emelő-csavarok alkalmazásával a Szávából a Temes monitor roncsát hozzák a felszínre. Az I. Világháború alatt hasonló módszerrel emeltek ki több, a Dunán elsüllyesztett hajót is. Ezekben az években a magyar búvárok részt vettek tengereken is roncsemelésekben. Búvár ipartörténeti érdekesség, hogy ezeknél a munkáknál már napi gyakorlatban alkalmazták a víz alatti autogén-vágást.

1923

Márciusban Ugray Károly fiatal katonatisztként a Folyamerőkhöz kerül, ahol megismerkedik a búváregységgel, ami életének további mentét alapvetően meghatározza.

1924

Az első magyar búvár versenysport eredmény: a II. Cserkész Világdzsemborin, a dániai Koppenhágában, Horváth János második helyezést ér el a búvárúszásban.

1927

Ugyancsak Dániában, Helsingőrben a II. Nemzetközi Vízicserkész dzsemborin, Szemenyei László szerzi meg a második helyet búvárúszásban, és egyúttal az egyéni-összetett versenyben (úszás, búvárúszás, vízből mentés stb.) győztes magyar csapat tagja.

1928

A hazai „első” búváriskola négy hallgatója befejezi a nehézbúvár tanfolyamot, amiről több újság, többek között a Pesti Hírlap is képes riportban számol be.

1932

Dr. Kessler Hubert szabadtüdővel átússza az Aggtelek és Domica barlangok közti szifont.

1937

Megjelenik William Beebe: Félmérföldnyire a tenger színe alatt című könyve Királyi Magyar Természettudományi Társulat gondozásában.

1942

Az első magyar halálos búvárbaleset. Hősi halált halt Juhász Antal, a Folyamerők búvára (a búvártagjuk mellett az „Erzsébet királynő” nevű kórházhajó túl gyorsan haladt el, és az így keletkező nagy hullámokban a búvár lecsúszott a létráról, a roncsok közé sodródott, ahol elakadt és megfulladt) az újvidéki híd kiemelési munkálatai során.

1943

Budapesten bemutatják Hans Hass curacaoi expedíciójáról készített kisfilmet.

1944

A Tenger (a Magyar Adria Egyesület lapja) c. folyóirat fotókkal illusztrált, 10 oldalas cikkben számol be Hans Hass búvár módszerekkel történő tengerkutató tevékenységéről.
A november 4-én felrobbant a Margit-híd. A robbanás okainak - ami valószínűleg véletlenül következett be: a németek által szakszerűtlenül telepített hídromboló akna elektromos robbantó kábelét szabálytalanul az előírtnál nagyobb aramérősséggel terhelték - felderítésében Ugray Károly vezetésével Türr Ferenc búvármester és Potári István búvár vettek részt.
Az év végén a Folyamőrség búváregysége - teljes felszerelésével - kitelepül Németországba, ahol amerikai hadifogságba kerülnek. A magyar búvárok vállalkoznak a sebes sodrású Felső-Dunában történő munkavégzésre: az elsüllyedt hajók rakományainak mentésében, hajó- és hídroncsok kiemelésében vesznek részt 1946-ig.

1949

A Magyar Horgász c. folyóirat - ausztrál forrás alapján - bemutatja a békaemberek felszereléseit, a merülési módszereiket, és a víz alatti halvadászatot.

1952

Megjelenik Ugray Károly: Búvárismeretek c. könyve.
Október 20-án Magyari Gábor szabadtüdővel átússza a Béke-barlang szifonját. A következő napon Vértes László ősrégész Draäger típusú nehézbúvár felszerelésben szintén átjut a szifonon.

1953

Magyarországon Rádai Ödön fénykép alapján búvármaszkot készít, amit munkatársával, Chambre Attilával a Római-fürdő kis tavában próbálnak ki. Ettől az eseménytől számítjuk a magyarországi könnyűbúvárkodás kezdetét.
Ugray Károly vezetésével a Közúti Hídfenntartó Vállalat nehézbúvárai Kiss Gyula és Polcz István 22 merülést hajtanak végre a Hévízi tóban, melyek során lejutnak a 35,6 méter mélységben levő forráskráter aljára.

1954

Dr. Kessler Hubert, Rádai Ödön és Chambre Attila a Tűzoltóságtól kölcsönzött oxigénes légzőkészülékkel - nem túl sikeres - merülési kísérlet tesznek a Malom-tóban (Budapest).
Gömöry Pál vitorlásversenyző hazánkban először merült francia gyártmányú sűrített levegős búvárkészülékkel 10 méter mélyre a Tihanyi kútban az MTA Biológiai Kutatóintézet megbízásából.
Áprilisban a Közúti Hídfenntartó Vállalat nehézbúvárai 12 kutató merülést hajtanak végre a Hévízi-tó forráskráterében.

1955

Rádai Ödön, aki elsőnek kezd el víz alatti fotózással foglalkozni és az év folyamán számos fotográfiát készít.
Bemutatják Hans Hass: „Kaland a Vörös-tengeren” c. filmjét, mely széles körben felkelti az érdeklődést a búvárkodás iránt.

1956

Januárban a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet munkatársai Dr. Kessler Hubert vezetésével a bővizű jósvafői Tohonya-forrás földalatti medrének keresése alkalmával felfedezték a Kossuth - barlangot. A barlang szifonjának átúszására Chambre Attila és Rádai Ödön tett kísérletet, de a szűk repedésbe Drager típusú oxigénes készülékeikkel nem tudtak behatolni.
Magyarországon először Rádai Ödön az Élet és Tudományban publikálja búvár tapasztalatait. Az év folyamán sport- és ismeretterjesztő újságokban, lapokban megjelennek további cikkek és az azokat illusztráló víz alatti fotók a hazai búvárokról.

1957

Magyarországon Rádai Ödön előadásokat tart a búvárkodásról.
Megjelenik magyar nyelven a „Világjárók” sorozat 7. köteteként Hans Hass: „Vadászok a tenger mélyén” c. könyve a Bibliotheca Kiadó gondozásában.
Októberben Rádai Ödön Dräger típusú oxigénes készülékkel beúszott a Tapolcai-tavasbarlang körfolyosójának második szifonjába és térképvázlatot készített arról.
Keil Lajos egy hét tagú búvár baráti csoport vezetője tárgyalásokat kezdeményez a Magyar Honvédelmi Sportszövetség III. kerületi elnökségével a búvárok befogadásáról.

1958

Keil Lajos tárgyalásai eredményre vezettek, januárban Óbudán 14 taggal létrejön az első magyar könnyűbúvár szakosztály az MHS keretén belül.
Nem sokkal később a Magyar Honvédelmi Sportszövetség elnöksége dönt a búvárok támogatásáról, és az óbudai búvárokból létrehozta a budapesti központban a Könnyűbúvár Szakosztályt (MHS BEKSZ) (a továbbiakban Központi Könnyűbúvár Szakosztály: MHS KKSZ)
Az év folyamán több kerület is követte a központ példáját: létrejött az MHS V. kerületi és XI. kerületi, a BHG gyár könnyűbúvár szakosztálya, vidéken Pécsett alakult az első búvárszakosztály.
A Magyar Hidrológiai Társulat keretében barlangkutatással foglalkozó búvárcsoport alakul.
Básta Rezső légzőkészülékkel 35 (más források szerint 37), Seiberling László szabadtüdővel 25 méter mélységbe merül a Hévízi-tóban.
Az MHS KKSZ búvárai megkezdik az Orfűi- és a Mátyáshegyi-barlag szifonjainak kutatását.
Rádai Ödön megszervezi első búvártúráját az albániai. Sarandába. Az expedíció alkalmával Rádaiék munkatársnőjével Weidinger Máriával, a Jón-tengerben fotóznak, filmeznek és állatokat gyűjtenek.
A Gondolat Kiadó megjelenteti a Y. J. Cousteau - F. Dumas: Csend Világa c. könyvét.

1959

A Műszaki Egyetem (akkor Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem) keretében karszt- és víz alatti barlangkutatással foglakozó búvár csoport alakul.
Az év folyamán különböző hazai búvárcsoportok merüléseket hajtanak végre a Mátyás-hegyi-barlang tavában, a Molnár János-barlangban, az Orfűi Vizfő-forrásbarlangban azonban jelentős eredményt nem érnek el.
Az MHS BEKSZ búvárai decemberben átússzák a Baradla-Alsó-barlang második szifonját, de egy 15 méter hosszú levegős folyosó után ismét egy szifon állja útjukat.
A barlangkutatáson kívül a búvárkodás más területein is megkezdik tevékenységüket a hazai búvárok: könnyűbúvárok is közreműködnek az Erzsébet-híd roncsainak eltávolításában, halászati kísérleteken vesznek részt (Feneketlen-tó), átússzák a Balatont.
Az első könnyűbúvár uszonyos és búvárúszó versenyt megszervezi a az MHS V. kerületi szervezet a Nemzeti Sportuszodában, ahol közel 50 búvár állt rajthoz.
Farkas Ferenc (FERFA) elkészíti az első magyar légzőautomatát, az „Úttörő””-t. A BHG Búvárklubban Sáfrány József és társai elkészítették az első öt hazai sűrített levegős légzőkészüléket.
Magyarországon bemutatják a „Csend Világa” c. filmet.

1960

A Baranya-megyei Idegenforgalmi Hivatal szervezeti keretei között barlangkutató búvárcsoport alakul.
A Tűzoltóság búvárai a Hévizi-tóban az újonnan beszerzett, korszerű, francia gyártmányú felszereléseiket kipróbálják több merülés keretében.
Az év végén az MHSZ Könnyűbúvár Szakosztály Hortolányi Gyula vezetésével megkezdi a Tapolcai Tavas-barlang víz alatti részeinek feltárását. A kutatások során mintegy 300 méter víz alatti járatot tárnak fel, melyből 214 méternyit fel is térképeznek. A térképezést Marek István vezeti, a kutatás műszaki vezetője Kádár Imre és Schopper Tibor. A kutatásról 16 mm víz alatti fekete-fehér filmet (operatőr Hajdú László) is készítenek. A film nagy elismerést vált ki nemzetközi szakmai körökben és díjat is kap a következő évben a Bécsben rendezett III. Speleológiai Világkongresszuson.
Hévízen megrendezik az első hazai tájékozódási búvárúszó versenyt.

1961

Rádai Ödön gyűjtő utat szervez Viet-Namba, a Ha-Long öbölbe.
Magyar búvárversenyzők először vesznek részt nemzetközi versenyen a Fekete-tengernél Alustában a I. Nemzetközi Könnyűbúvár Többtusa Versenyen. Versenyzőink kiemelésre érdemes eredményt igaz nem értek el, de jelentős szakmai tapasztalatokat szereztek.

1962

Megjelenik az első magyar szerzőktől származó könnyűbúvár ismereteket tartalmazó szakkönyv, a Békaemberek, szerzői Básta Rezső, Chambre Attila és Miller Tibor.
Az MHS a könnyűbúvár sport népszerűsítésére két füzetet jelentet meg. (Juhász Róbert: Kék kontinens csodái, Hajdú László: Víz alatti titkok nyomában)
Az MHS könnyűbúvár szervezetén belül vezetési válság jelei mutatkoznak, mely az V. és XI. kerületi szervezeteknél lezajlott viták, vezetőváltások, valamint az alapító tagok távozása is bizonyít.
Megjelenik az első magyar „búvárújság” a Szigony.

1963

Elkészül az első hazai könnyűbúvár „többtusa verseny” szabálykönyve és mintegy 30 fő tesz versenybírói vizsgát.
Az év végén a Magyar Televízió nézői is a víz alá kerülhetnek: Chambre Attila és Soltész Endre létrehozzák az MTV első víz alatti közvetítést a Fővárosi Vízművek káposztás-megyeri bújtató aknájának búvár vizsgálatairól.
A Budapesti Városi Tanács Sportkörben megalakul Marek István vezetésével az első természetbarát könnyűbúvár csoport.
A Móra Kiadó gondozásában megjelenik Rádai Ödön: Kalandok a tenger mélyén c. könyve.

1964

A magyar Hidrológiai Társulat víz alatti kutatócsoportja Wunder László vezetésével megkezdi a budai Várbarlang kútjainak vizsgálatát.
Novemberben a Turista Magazinban jelent meg Kádár Jenő „Gazdát keresnek a békaemberek” c. cikke, mely a hazai „polgári” természetbarát búvárklubok megalakulásának első nyilvános lépése volt. A kezdeményezéshez, a lap hasábjain Maróthy László és Sebestyén Károly is csatlakozott.
Megjelenik a Móra Kiadó gondozásában Rádai Ödön: „Ásatások a víz alatt” c. könyve.

1965

Március 26-án 12 fő létrehozzák a IX. ker. Természetbarát Szövetség Központi Szakosztályának Víz alatti Kutatócsoportját, megválasztják a vezetőséget (Roith György, Sebestyén Károly, László Csaba), ezzel megalakul az FTSK DELFIN Könnyűbúvár Szakosztály jogelődje.
A dunai zöldár alkalmával először vesznek részt könnyűbúvárok is a védekezési munkákban. A nyári árvíz a Duna Gemenc és országhatár közötti szakaszán kritikus helyzetet hozott létre. Az OVH megkeresésére az MHS Országos Központ búvárokkal segítette a védekezési munkát. Az árvízvédelemben részt vett búvár klubok: Amphora, MHS BHG, Csepel, Ganz-Mávag, Pécs, BM Tűzoltóság.
Június 10-én megalakul az AMPHORA Búvár Klub.
A Sport Kiadó megjelenteti Chambre Attila: Hét tenger búvárkalandjai c. könyvét.

1966

Az első magyar halálos könnyűbúvár baleset éve. Júliusban egy állapotfelmerő munka során Bárdi Miklós átússza a Fővárosi Vízművek egyik 500 méter hosszú bújtatócsövét a Duna alatt. A merülések alkalmával Bárdi társa, Princz Győző azonban életét veszti. Valószínűleg a szerencsétlenül járt búvár szíve nem bírta a fizikai és pszichikai megterhelést.
November 7-én az FTSK Budapest Vízalatti Kutatócsoport (később Delfin Könnyűbúvár Szakosztály) búvárainak a Hévizi-tóban végrehajtott túrája alakalmával Násfay Béla ismét felfedezi a 9-12 méter mélységben nyíló kis barlangokat, majd a következő év márciusában (26-27-én) fel is méri és vázlatot készít azokról.

1967

Tíz működő természetbarát könnyűbúvár szakosztály kezdeményezte a Magyar Testnevelési és Sporthivatalnál, hogy hivatalosan ismerje el sportágként a könnyűbúvárkodást, mint verseny- és szabadidősportot. Ez az akkori vezetés elképzelésével egybeesett, mivel az un. honvédelmi sportokat be akarták illeszteni a civil sportéletbe. Az MTS, a BTSZ és az MHS egyeztetése alapján megalakul a Magyar Könnyűbúvár Szövetség (MKBSZ) az MHS és a polgári klubok versenysportjának és szakmai irányítására. Az MKBSZ első elnöke Dr. Világi Gyula, főtitkára Mohácsi Ferenc, elnökségi tagjai Csordás György, Kádár Imre, Péter Róbert voltak. Az MKBSZ hivatalosan a következő év január 1-én kezdte meg működését.
A VMTE Nautilus Könnyűbúvár Szakosztály - Horváth Győző vezetésével - kutatási engedély alapján megkezdi a Tapolcai-Tavas-barlang tervszerű feltárását.
Tatán rendezik meg a II. Természetbarát Könnyűbúvár Találkozót. A rendezvényen osztrák és jugoszláv búvárok részvételével víz alatti céllövő versenyt is rendeztek.

1968

Áprilisban az FTSK Budapest Vízalatti Kutatócsoport (később Delfin Könnyűbúvár Szakosztály), búvárai az Esztrámosi Rákóczi-barlang II. sz. tavából átússzák (elsőnek Vörös János) a szifont és felfedeznek egy nagy kiterjedésű, képződményekben páratlanul gazdag levegős ágat, amit Vörös-tenger-ágnak neveznek el… (Az 1980-as évektől a Vörös-tenger-ág elnevezés mellett, helyett különféle írásokban, dokumentumokban, illetve térképeken Marothy-ág elnevezés is szerepel.)
Az OVH ÁBKSZ vezetésének korábbi döntése alapján Kádár Imre vezetésével négy fős búvár - könnyűbúvár technikát is alkalmazó - csoport kezdi meg munkáját.
Megrendezik a könnyűbúvárok első hazai Országos bajnokságát Dorogon.
Alustában a II. Könnyűbúvár Technikai Európa bajnokság kiemelkedő magyar eredménye: Tájékozódási búvárúszásban ezüst, 25 méteres búvárúszásban pedig bronz érmet szerez Szalay Cecília.

1969

Január 12-én Magyarországot Monacóban (Monte Carlo) a CMAS tíz éves jubileumi ülésén felveszik a tagszervezetek közé.
Júniusban rendezik meg az első Budapest Bajnokságot a csepeli sóder bányatóban.
A külföldi hosszú időtartamú merülések mintájára a tatai Fényes-forrásban a DELFIN búvárai 4 órát töltenek el víz alatt, majd a szolnoki búvárok 8 órát medencében. November 15-én kerül sor a Delfin által szervezett első 10 órás „non stop merülésre” (NSM I.) a Margit-szigeti Nemzeti Sportuszodában.
Az AMPHORA KSC búvárai megkezdik a Kossuth-barlang szifonjának megtisztítását.
Október17-én rendkívüli közgyűlést tartanak az FTSK búvárai és felveszik a DELFIN nevet.
Az MKBSZ megjelenteti a „KÖNNYŰBÚVÁR ÉRTESÍTŐ” első számát.
Az MKBSZ által felkért, polgári klubok tagjaiból álló bizottság kidolgozzák a CMAS búvárminősítési rendszert, de a Szövetség mondvacsinált okokkal elnapolta a bevezetését.

1970

A nagy tiszai árvízben nagyszámú (167 fő) könnyűbúvár (MHS és polgári klubok tagjai) vesz részt a védekezési munkálatokban.
Október 3-4-e között hajtja végre az FTSK Delfin Könnyűbúvár Szakosztály a Bp. Vasutas Sport Club Szőnyi úti uszodájában a „non stop merülés” sorozat második fázisát (NSM II.), a 30 órás folyamatos víz alatt tartózkodási kísérletet.

1971

Május 28-30-a között az FTSK Delfin Könnyűbúvár Szakosztály végrehajtja a „non stop merülés” sorozat harmadik fázisát (NSM III.), az 50 órás folyamatos víz alatt tartózkodási kísérletet.

1972

A CMAS új szabályaival kiegészített búvárminősítési rendszer bevezetését az MKBSZ főtitkára ismét megakadályozza.
Márciusban az OVH ÁBKSZ búvárai (Kovács György, Plózer István) a Hévízi-tó kráterében forrásfoglalás munka során felfedezik a forrásbarlang bejáratát.
Áprilisban az Amphora KSC búvárai - hosszú előmunkálatok után - bejutnak a Kossuth-barlang szifonjának szűkülete utáni részébe.
A Dráván kialakult árvízhelyzetben az MHS Izzó Vízi klub búvárai - Szabó Dezső vezetésével - vettek részt a védekezési munkákban, mind a folyó Magyarországi, mind a Jugoszláv oldalán.
Az FTSK Delfin Könnyűbúvár Szakosztály búvárai - saját és más búvárcsoportok korábbi tapasztalatai alapján - megkezdik a Molnár János-barlang tervszerű kutatását.
Az Amphora KSC és az FTSK Delfin Könnyűbúvár szakosztály a Természet Világa c. lappal közösen megrendezik az I. Országos Könnyűbúvár Fotópályázatot.

1973

Október 10-én Mohácsi Ferencet, az MHS főtitkárát megválasztják a CMAS Végrehajtó Bizottságának tagjának. Ezzel egy időben az uszonyos albizottságba is vezetőségi tagnak választják. Ez az - enyhén mondva - szokatlan gyakorlat 16 évig állt fenn.

1974

A hazai víz alatti barlangi búvárkodás népszerűségét tanúsítja, és eredményeit bizonyítja, hogy a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat által kiadott Karszt és Barlang c. tudományos igényű folyóirat ez évi második száma teljes terjedelmében a barlangi búvárkodással foglalkozott.

1975

Kovács György és Plózer István az ÁBKSZ búvárai bejutnak (kb. két méter hosszan) a Hévízi-tó kráterének alján levő forrásnyílásba. A búvárok megállapítják, hogy a szűkület után járható barlangrendszer kezdődik.
Szeptemberben az Amphora búvárai megkezdik a Hévízi-tó forrás rendszerének tudományos igényű kutatását.

1977

A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat keretében a Amphora KSC, FTSK Delfin Könnyűbúvár Szakosztály, a VMTE Nautilus Könnyűbúvár Szakosztály önálló barlangász csoportjai megalakítják az MKBT Víz alatti Barlangkutató Szakbizottságot. A Bizottság első elnökének Plózer Istvánt (Amprora KSC) választják meg. A szervezet létrejöttének alapvető célja az volt, hogy a hazai víz alatti barlangkutatás tervszerűen, koordináltan történjen. A csoportok a kölcsönös és folyamatos információ cserére is vállalkoztak. A Szakbizottság csoportjai első feladatként összeállították a „Barlangi merülések irányelveit„.
Plózer István és Páli Ferenc halálos balesete a Hévízi-tó forrásbarlangjában.
Dunaújvárosban Uszonyos és Búvárúszó Európa bajnokságot rendeznek.
A II. Országos Könnyűbúvár Fotópályázatot a Természet Világa c. folyóirat támogatásával rendezi meg az Amphora KSC és az FTSK Delfin Könnyűbúvár Szakosztály.

1978

Az MKBT közgyűlése Plózer István halálával megüresedett Víz alatti Barlangkutató Szakbizottság elnökének Kollár K. Attilát (FTSK Delfin) választja meg. A Közgyűlés elfogadja a „Barlangi merülések irányelveit” és használatát javasolja minden magyar barlangi búvárnak. A Szakbizottságot Szakosztályi rangra emeli az MKBT, majd tagjai közé belépnek az MHSZ Debrecen BK, az MHSZ Izzó BK, és az MTV Búvár Szakosztályának önálló barlangász csoportjai.

1979

Megszületik az első magyar uszonyos úszó Európa bajnoki aranyérem: a franciaországi Rennes-ben a 4x100 méteres férfiváltó (Kiss Ferenc, Löffler György, Éles Tibor, Tóth Árpád) révén.
Az MKBT Víz alatti Barlangkutató Szakosztálya kiadja a „CMAS nemzetközi búvár kézikönyv” sorozat 5. fejezetét, Rino Gamba: „Víz alatti barlangászat” c. anyagát.

1980

Az MKBT Víz alatti Barlangkutató Szakosztály megjelenteti a „Víz alatti barlangok térképezése” c. módszertani kiadványát.

1982

A Hévízi forrás tisztítását megkezdi a Hídépítő Vállalat. A munkába alvállalkozóként bevont DELFIN Könnyűbúvár Szakosztály fél évig egy szilárd vázú, víz alatti házat üzemeltet. A „Dekoplaszt” a mélyben dolgozó búvárok 3 méteres szinten történő zsilipelését volt hivatott megkönnyíteni.
Az év második felében az Amphora KSC az ALUTERV- FKI megbízása alapján megkezdi (folytatja) Hévízen a több mint egy évtizedig tartó búvármunkát. Az Amphora búvárainak itt végzett tevékenysége munkája, tudományos kutatása tekinthető a hazai legjelentősebb búvármunkának. A Klub tudományos munkáját - több, mint 10 évvel később - a CMAS természet- és környezetvédelmi nemzetközi díjjal ismerte el.
A III. Országos Könnyűbúvár Fotópályázat, e hazai búvárfotográfusok megmérettetését - a korábbiakhoz hasonlóan - az Amphora KSC és az FTSK Delfin Könnyübúvár Szakosztály rendezte a Természet Világa c. folyóirat támogatásával.

1983

Dunaújvárosban Uszonyos és Búvárúszó Európa bajnokságot rendez az MKBSZ.
Ősszel az MKBT Víz alatti Barlangkutató Szakosztálya a VERTIKUM Kisszövetkezettel (elnöke Simsa Péter) közösen megszervezi az első magyarországi nemzetközi minősítést nyújtó NAUI búvártanfolyamot. A tanfolyamot Thomas Iliffe (USA, Bermuda) NAUI búvároktató tartotta, melyen 25 magyar búvár szerezte meg a NAUI Sport Diver - haladó búvár - minősítést.

1984

Az MHSZ Ganz-Mávag Búvár Klub és a VM Nautilis Könnyűbúvár Szakosztály eredményesen próbálja ki a „GM-VM 4” elnevezésű, közös fejlesztésű „nedves” tengeralattjárót.
Czakó László a romániai Izbindis forrásbarlangban szerencsétlenül járt nagyváradi búvár holtestét 40 méteres mélységből, 200 méter távolságból háromszori merüléssel hozza felszínre.

1985

Az ÁISH elnöke kinevezi az MKBSZ elnökségét, (Barát József elnök, Mohácsi Ferenc főtitkár, Dr. Kozlovszky Miklós, Korpás Gyula, Vörös János elnökségi tagok) mely lényegében az MBSZ megalakulásáig változatlan.

1986

A KPVDSZ Vörös Meteor T.E. Víz alatti Barlangkutató Szakosztálya Dr. Búza Péter várostörténész vezetésével megkezdi az egykori Füvészkert tavát tápláló Illés forrás kútjának feltárását.
Budapesten rendezik meg a szocialista országok búvárszövetségeinek értekezletét, melyen részt vettek K.H. Kerll és Y. Normand a CMAS sport- és a technikai bizottságok elnökei.
Októberben, a Duna alacsony vízjárása mellett megállapítják, hogy a 1151,4 folyamkilométerénél található „bölcskei-szikla”, nem természetes képződmény, hanem emberkéz alkotása és ezzel megkezdődik a hazai első, búvármódszerekkel történő régészeti feltárása.
Az MKBT Víz alatti Barlangkutató Szakbizottsága - jegyzet formájában - kiadja Sheck Exley: „Alapfokú barlangi merülés - terv a túléléshez” c. dolgozatát, majd április hónapban Kollár K. Attila: „Víz alatti barlangkutatás” c. jegyzetét.

1988

Megalakul az MKBSZ-en belül a „Tájékozódási búvárúszó szakbizottság (vezetője Vámosi Antal) és az Uszonyos búvárúszó szakbizottság” (vezetője Mácsai Endre). A bizottságok munkájába a korábban mellőzött polgári klubokat is igyekeznek bevonni.
Elhunyt Ugray Károly, akit méltán tekinthetünk a magyarországi ipari búvártevékenység megalapozójának.
A IV. Országos Könnyűbúvár Fotópályázatot az Amphora KSC és a Korall Természetbarát Búvár Klub szervezi meg az Élet és Tudomány c. folyóirat támogatásával.
Az MHSZ „demokratizálódását” (vagy gyengülését? - szerk. megj.) mutatja, hogy a Hídépítő Vállalat és az MHSZ Szolnoki Búvárklub szervezésében NAUI búvártanfolyamok indulnak.

1989

Dunaújvárosban Ifjúsági Uszonyos és Búvárúszó Világbajnokságot rendeznek.
Az MKBSZ létrehozza a Technikai Bizottságot (vezetője Surányi Csaba) azonban e bizottsági is (hasonlóan a az uszonyos és tájékozódási bizottsághoz) inkább egy „beszélgető fórum”, mint döntéshozó szervezet.
Augusztusban Budapesten rendezték meg a X. Speleológia Világkongresszust, melyen öt kontinens 35 országából mintegy ezer barlangkutató vett részt. A víz alatti barlangkutatás önálló szekcióval képviseltette magát. A kongresszushoz kapcsolódó programok közül a D/5 jelű Magyarország víz alatti barlangjait mutatta be. A program keretében több tucat búvár kereste fel a jelentősebb hazai víz alatti barlangokat.
Októberben Budapesten tartják az AGFIS (Nemzetközi Sportszövetségek Világszervezete) kongresszusát. A rendezvényen részt vett K. H. Kerll, a CMAS alelnöke, aki magyar búvár sportvezetőkön kívül találkozott Schmitt Pállal, a NOB tisztségviselőjével is.
December 9-én több mint negyven búváregyesület képviselői demokratikus választások útján megalakítja a Magyar Búvár Szövetséget, melynek jogelődje az MKBSZ volt. A küldöttek az MBSZ elnökének Csepregi Oszkárt választják. Elnökhelyettesek: Surányi Csaba és Ludvigh Zoltán. Elnökségi tagok: dr. Hazai Balázs, Ivanics István, Vámosi Antal, dr. Pálfi Zoltán, Roith György, Czakó László. A felügyelő bizottság elnöke: Szabó Dezső. Az év végéig a megalakult MBSZ-nek 40 rendes, és 23 rendkívüli tagja volt.
Megjelenik a Poseidon SE kiadásában „BÚVÁRHARANG” című búvárújság próbaszáma.

1990

Február 24-én megalakul az MHSZ utódaként a Magyar Technikai és Tömegsport Klubok Szövetsége.
Marx Tamás búvároktató elindítja a hazai PADI búvároktatást.
Május 7-én Forintos Gyula három éves kemény munka után vízre bocsátja a „Helen's Heart” (Ilona szíve) nevű tengeralattjáróját.
A Magyar Búvár Szövetség megalakulását követő évben megszervezi állandó bizottságait: Sportbizottságot (ezen belül Uszonyos-, Tájékozódási- és Versenybírói Bizottság), a Technikai Bizottságot és az Orvosi Bizottságot. Megjelenik a Szövetségi Híradó „időszakos kiadvány” első száma.
Megszervezik az első NAUI búvároktatói vizsgát Magyarországon.
Megnyitja Budapesten az Amphora Búvárklub az első búvárboltot.
A Technológia Kiadó gondozásában megjelenik Násfay Béla-Juhász József: „Kalandok a koralltengeren” című igényes kiállítású búvárkönyv.

1991

A CMAS Sharm el Sheikh-ben rendezett Kongresszusán Magyarországot felveszik a Technikai- és a Tudományos bizottságokba, tisztségviselőként dr. Pálfi Zoltánt a CMAS Tudományos Bizottságába, Vörös Jánost pedig a Sportbizottságba választják.
Az MBSZ 43 rendes-, 26 rendkívüli- és 4 pártoló taggal működött az év során. Ebben az évben alakul meg a Szövetség Történelmi Albizottsága.
Az MBSZ Közgyűlése - Násfay Béla kezdeményezésére - dönt a CMAS búvároktatás hazai beindításáról és az un. Alapminősítő Bizottság felállításáról.

1992

Az Alapminősítő Bizottság munkáját a CMAS felülvizsgálja és jóváhagyja, melynek eredményeként 461 fő - pályázat és búvárvizsga alapján - szerzett CMAS búvár- (431 fő), illetve búvároktatói (30 fő) minősítést.
Az MBSZ Búvárminősítési Szabályzatát június 20-án, Párizsban jóváhagyja a CMAS Végrehajtó Bizottsága. Ezzel a döntéssel Magyarországon elindult a CMAS által regisztrált nemzetközi búvároktatási rendszer működése, mely alapján az MBSZ jogosult a CMAS kétoldalas nemzetközi búvár- és búvároktatói minősítő kártyák kiadására.
dr. Nagy Árpád Miklós régész kezdeményezésére a Magyar Régészeti és Művészettörténeti társulaton belül megalakul a Búvárrégészeti Szakosztály.
Az év végén megkezdte működését az MBSZ CMAS Búvároktatói Kollégiuma.
November 8-14-e között a CMAS Kubában rendezi a IV. Búvárfotós Világbajnokságot, melyre az előzsűrizés után négy földrész, 16 ország 27 búvár fotográfusa kapott meghívást. Magyarországot Dombóvári Tibor és Násfay Béla képviselte. A rangos világversenyen Dombóvári a kreatív kategóriában a 6., a nagy látószögű kategóriában a 4. helyet, makró kategóriában pedig ezüstérmet szerzett. A csapatversenyben hazánk a harmadik lett.
Ebben az évben a Magyar Búvár Szövetség első alkalommal ítélte oda hét búvárnak (Czakó László, Dr. Hazay Balázs, Ivanics István, Kollár K. Attila, Násfay Béla, Roith György, Surányi Csaba) a Szövetség érdekében végzett munkájuk elismeréseként az MBSZ plakettjét.

1993

A CMAS ciprusi közgyűlésén adták át az MBSZ részére a Világ Szövetség Végrehajtó Bizottsága által adományozott plakettet.
A jubileumi, ötödik országos fotópályázatot a Magyar Búvár Szövetség rendezi meg Magyar Búvárfotós Pályázat néven, fő szervezője a nemzetközileg is elismert Dombóvári Tibor búvárfotográfus.
Az MBSZ emlékplakettjét ebben az évben a Szövetség 25 éves jubileuma alkalmából 28 kiemelkedő eredményt elért sportolónak és sportbúvárnak ítéli oda.

1994

Az MBSZ Közgyűlése elfogadja a Technikai Bizottság javaslatára a Merülési Szabályzatot, melynek tervezetét Czakó László készítette. A Szabályzatot az MBSZ 1994. és 1996. évi közgyűlései módosították, majd 2005. január 1-én egy alapjaiban új Szabályzatot adott ki a Szakszövetség Elnöksége.)
Megjelenik Kollár K. Attila: Könnyűbúvár ABC c. könyve, amit az MBSZ a CMAS alapfokú búvártanfolyam tankönyvének elfogad. (Kiadó: Zöld Vonal Kft.)
Hosszú és és gyakran kilátástalannak tűnő egyeztetések, tárgyalások és kísérletek után siker koronázza Czakó László évtizedes (esetleg még hosszabb) vágyát, ami mellett - helyesen - makacsul kitartott: október 25-én a Szent István csatahajó előexpedícióban résztvevő búvárok (Czakó László, Kovács György, dr. Pálfi Zoltán, Kollár K. Attila, Túri János, Mácsai Endre, Kosina Zsolt, Viski Sándor) a megtalálják és megmerülik a minden idők legnagyobb magyar hajójának roncsát. A résztvevők a jeles esemény emlékéül egy sárgaréz emléktáblát helyeztek el a roncson. Az élőexpedíciót további három horvát-magyar búvárrégészeti feltárás követett az elkövetkezendő években…
Decemberben jelenik meg a Zöld Vonal Kft. kiadásában a „BUVÁRINFÓ” információs, hirdetési búvárújság próbaszáma.

1997

Magyarországon megkezdi működését az SSI búvároktatási rendszer. A következő évben megjelenik az „SSI Open Water Diver Manual” c. tankönyv az SSI Magyarország Kft. gondozásában.

2000

Áprilisban megkezdi működését Magyarországon a NASE búvároktatási rendszer, és megjelenik a NASE „Open Water Diver” c. alapfokú tankönyve a NASE Magyarország Kft. gondozásában.

Tavasszal jelenik meg első alkalommal a SUBMARINE Búvármagazin.

2001

Megalakul a Víz alatti Felfedezők Szövetsége (UEF, Underwater Explorers’ Federation), az első magyar alapítású búvároktatási rendszer, mely ez év nyarán tartja első búvároktatói- és átminősítő tanfolyamát. Az oktatói tanfolyammal egy időben jelenik meg a UEF Alapfokú búvárismeretek c. tankönyv, szerzője Kollár K. Attila a UEF Kft. kiadásában.

Magyarországon megkezdi működését (de legalább is ekkor válik széles körben ismertté) az 1960-as években az USA-ban alapított PDIC búvároktatási rendszer.

Megjelenik a PADI „Go dive” cimű tankönyve.

Ebben az évben indul el a BÚVÁRINFÓ világhálós oldala, amely 2003-ban, majd 2008-ban megjelenésében is megújult.

2002

Áprilisban megkezdődik hazánkban az IANTD oktatási rendszerben a búvárok, búvároktatók képzése.

2003

Új CMAS búvárminősítési elvek lépnek életbe a 2001. évi monacoi Kongresszus döntései alapján.

Egységes, kötelező tansegédleteket vezet be az MBSZ a CMAS búvártanfolyamokhoz.

2004

A 2004 évi I. törvény és kiegészítő rendelkezése értelmében, a búvároktatóknak oktatási tevékenységük folytatásához más vonatkozó előírások betartása mellett, rendelkezniük kell érvényes, az 1993. évi LXXVI törvény 12§-a értelmében az Országos Képzési Jegyzékben meghatározott OKJ 33 896201 azonosító számú, Búvár Szakágban Sportoktató minősítéssel is. A hivatkozott rendelkezések alapján országszerte több településen, közel száz búvároktató vesz részt a búvár-sportoktatói tanfolyamon.

2005

Január 1-én lép hatályba az MBSZ új Merülési Szabályzata.

Május 15-étől látogatható Kollár K. Attila és Kollár Krisztián által készített magyarbuvar.hu világhálós oldal.

2006

Május 31-én, sok évtizedes „küzdelem” után átvették oklevelüket az első hivatalos szakképzésben részt vett Közlekedési és Vízépítési búvárok (OKJ: 33 5642 06)

Esztergom-kertváros és Dorog határában lévő Palatínus-tóban Kollár K. Attila és Kollár Krisztián ötlete alapján – számos búvár és az Esztergomi Spartacus SE Búvár Szakosztályának segítségével elkészített – Búvármúzeum (www.buvarmuzeum.hu) – régi búvárfelszereléseket bemutató kiállítás a május 7-i bázisnyitástól látogatható.

2007

A barlangi búvárkodás, búvároktatás területén jelentős változást hozott a 2007-es év elején megjelent  a 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelet a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról.