             |
BÚVÁRSZERVEZETEK
A kezdetek, az I. és a II. Világháború között…
Az elsö magyarországi búvárok
az I. Világháború elött, az Osztrák-Magyar
Monarchia haditengerészete, a közös hadsereg szervezetéhez
tartoztak.

Hajó legénysége füst- és
gázálarcban, frisslevegõs készülékben.
Az I. Világháború
után, az igazságtalan trianoni békediktátum,
nem csak megcsonkította hazánkat, de számos ismert
és kevésbé ismert korlátozást is tartalmazott.
A korlátozások között kiemelt helyet kapott a
honi hadsereg létszámának nagyon alacsonyszinten
történö megállapítása. Ezért
a korábbi hadseregszerkezet jelentös átalakítására
volt szükség. Ezek az átszervezések jelentösen
érintették a haditengerészetet, amit az is indokolt,
hogy a csonka, kis Magyarországnak már nem volt tengere
és tengeri flottáját is elvesztette. Ezért
a minisztertanácsi 1921. január 3-án határozat
hozott és a korábbi hadihajózást folyamrendészetté
szervezte át, új neve Magyar királyi Folyamörség
lett. Az 1922. évi XIV. yc. Kimondta azt is, hogy a folyamörség
minden tekintetben és kizárólag a belügyminiszternek
van alárendelve. A törvény(ek) által megerösített
új szervezeti rend értelmében, a korábban
a honvédség keretében müködö katonai
búváregységek belügyi, tehát polgári
állományba kerülte.

Az
óbudai gróf Csáky Laktanyában elhelyezett
M. kir. Folyamörség búvárcsoportjának
irányítását, szervezését, képzését
1923-tól Ugray Károly irányította. Összefoglalva,
1921-töl a haditengerészet (hadihajózás), mint
katonai egység – beleértve a Müszaki üzemhez
tartozó búvárokat is – megszünt, és
a belügyminiszternek alárendelt Folyamörség a
továbbiakban folyamrendészeti szolgálatot látott
el, átvéve a vízirendörségi feladatait.
(Fontos azonban tudni, hogy ez valójában látszat
intézkedés volt, és arra volt hivatott, hogy egy
ún. rendészeti egységnek álcázzon egy
valóságos honvédelmi fegyvernemet. A feladat nem
volt túl egyszerü, mert 1921-töl 1927. március
31-ig folyamatosan hazánkban tartózkodott a Szövetséges
Katonai Ellenörzö Bizottság, melynek tagjai a gyöztes
hatalmak katonatisztjeiböl kerültek ki, akik rendszeresen, meglepetésszerü
ellenörzéseket tartottak.)

"Bújtatott" folyamõrök
A M. kir. Folyamörség szervezetében
1939. január 15-én jelentös változás
következett be. A rendészeti egységet az 1939. Évi
II. tc. 80. §. értelmében a honvédség
önálló fegyvernemévé minösítették,
és az egységek a Honvédelmi Minisztériumhoz
kerültek. A szervezet neve is megváltozott: Magyar Királyi
Honvéd Folyamerök (késöbb Folyami Erök) lett.
Ezzel az intézkedéssel tehát a hazai búvárok
ismét a honvédségi szervezetébe kerültek
vissza. A Folyamerök búvárai a II. Világháború
végéig, a búváregység Németországban
történö hadifogságba esésig újra
katonai szervezetben teljesítettek szolgálatot. (Érdekesség,
hogy a hadifogoly magyar búvárok vállalkoztak búvármunkák
végzésére, mely egy újabb „szervezeti
változást” jelentett: USA katonai irányítás
és parancsnokság alatt végeztek a nehéz és
veszélyes roncskiemelési munkákat.)
A II. Világháborút
követö elsö években a hazai nehézbúvárokat
egy, a Közlekedési- és Postaügyi Minisztérium
– a hajó-, és roncsmentesítési feladatokért
felelös Minisztérium – által felügyelt szervezethez
– munkahelyhez – csoportosították. Az elsö
évek nehéz és veszélyes, föleg roncsemelésekböl
álló feladatainak elvégzése után a
munkabúvárok különféle vállalatokhoz
kerültek, jelentös számban a Közúti Hídfenntartó
(késöbb Hídépítö Vállalat),
illetve az OVH ABKSZ munkáltatóhoz kerültek.
Búvárszervezetek a könnyübúvárkodás
kezdeti éveiben…
A könnyübúvárkodás,
és lényegében ezzel a kedvtelési célú
búvárkodás hazai megindulása az 1950-es évek
közepén a búvárszervezetek kialakulását
is elindította és rövidesen sokszínüvé
tette. A könnyübúvárkodással új
lehetöségeket nyíltak, a víz alatti természetjárás,
fotózás, barlangkutatás, a versenysport, amivel –
többnyire – kedvtelésböl, szabadidejükben
foglalkoztak a búvárok. Ezek a búvártevékenységek
új szervezeti formákat is igényeltek, hiszen eddig
csak hivatásos búvárok voltak, akik „szervezetileg”
kizárólag a honvédséghez és a munkabúvárokat
foglalkoztató vállaltokhoz kapcsolódtak.
Az elsö hazai búvár
baráti társaság, mely végül elsöként
hivatalos szervezeti formát is öltött, Keil Lajos nevéhez
és az 1957-es esztendöhöz kapcsolódik. Az elgondolások,
kezdeményezések 1958. tavaszán valósultak
meg: az Magyar Honvédelmi Sportszövetség III. kerületi
Elnöksége engedélyezte a könnyübúvár
szakosztály megalakulását. Az esztendö második
felében az MHS budapesti elnöksége döntött
a könnyübúvárok támogatásáról
és létrehozta a központi szakosztályát
(MHS BEKSZ – MHS Budapesti Elnökségének Könnyübúvár
Szakosztálya). Az év második felében több
MHS szervezet keretében (pl.: Budapest, V. kerület, BHG, Pécs)
alakultak búvár szakosztályok.
Az MHS szakosztályok mellett több
„polgári” búvárcsoport is müködött,
hosszabb-rövidebb ideig, több, kevesebb sikerrel, eredménnyel.
A korszak búvártörténetét feldolgozó
irodalomból tudjuk, hogy ebben az idöben a VITUKI-ban (Rádai,
Chambre itt dolgozott), a Magyar Hidrológiai Társulatnál,
a Müszaki Egyetemen, a Baranya-megyei Idegenforgalmi Hivatalnál,
majd 1960-ban az Autóalkatrész gyárban, az Óbudai
Szeszgyárban is müködtek könnyübúvár
csoportok.
Összefoglalva, az 1950-es évek
második felében, az 1960. elsö éveiben egyre
több helyi jellegü búvárszervezet jött létre,
de ezek a klubokat, szakosztályokat hivatalos szervezet még
nem fogta össze.
Rövidesen az MHS Országos
Központja – az idö közben a búvárklubjaiban,
szakosztályaiban lezajló belsö viták, vezetök,
meghatározó búváregyéniségek
távozása után – rendezni kívánta
a helyzetet és meghatározta a szervezetéhez tartozó
szakosztályok kiemelt alapfeladataként a versenysport és
a sorköteles képzést, tehát az MHS búvárklub
szervezeti hálója kialakult (megszilárdult)1963-64
körül. (Nyilvánvaló, hogy korábban is létezett
szervezet, aminek az alapját önmaga az országosan,
hierarchikus formában felépített, utasításos
rendszeren alapuló MHS szervezete adta, de ettöl az idötöl
a búvárok szervezetéröl is lehet beszélni.)
MHS és a polgári búvárklubok…
Az
MHS célkitüzéseivel egyet nem értö búvárok
keresték a lehetöséget, mivel tudták, hogy csak
szervezett formában, valamilyen intézmény keretében
tudnak búvárkodni. 1963-ben alakult meg az elsö természetbarát
könnyübúvár csoport a Városi Tanács
Sport Egyesület keretén belül. A csoportot más
természetbarát szervezetek keretében alakuló
szakosztályok követtek: 1965-ben megalakult a IX. kerületben
a Budapest Víz alatti Kutatócsoport (késöbb
az FTSK Delfin Könnyübúvár Szakosztály
nevet vették fel), majd rövidesen Lágymányoson
az Amphora Búvár Klub.
A Budapesti Természetbarát
Szövetség miután látta, hogy az egyesületei
keretében egyre több csoport müveli a természetjárás
újszerü, érdekes ágát, a víz alatti
természetjárást, figyelmet fordított a búvárok
problémáira. A BTSZ 1966. februárjában egy
könnyübúvár szakbizottságot hozott létre
Német Gyula vezetésével.
Az 1960-as évek közepe a búvárklubok,
csoportok, szakosztályok számának jelentös növekedését
hozta, így például az MHS keretében 1967-ben
közel 20 klub müködött, de a „természetjáró”
búvár csoportok száma is meghaladta a 10-et.
Megalakul a Magyar Könnyübúvár
Szövetség…
A természetbarát búvár
csoportok kezdeményezték a Testnevelési és
Sporthivatalnál, hogy a könnyübúvárkodást
hivatalos sportágként ismerjék el. Ez az elgondolás
– számos más okból – egybeesett az állami
és az MHS vezetés elgondolásaival. Ezért 1968.
január 1-i indulással létrehozták a Magyar
Könnyübúvár Szövetséget. Az MKBSZ
elnökének Dr. Világi Gyulát, fötitkárának
Mohácsi Ferencet, elnökségi tagoknak pedig dr. Csordás
Györgyöt, Kádár Imrét és Péter
Róbertet nevezték ki. 1969 végén Péter
Róbert – a hivatalos elfoglaltságai miatt –
lemondott elnökségi tagságáról Péter
Róbert.
Az MKBSZ megalakulásával
létrejött a hazai könnyübúvárkodás
átfogó és „zárt” szervezete, hiszen
a Szövetség alá tartozott az összes búvárklub,
az MHSZ-esek és polgáriak egyaránt.
A CMAS Monte-Carlóban megrendezett
10 éves jubileumi közgyülésén, 1969-ben
az MKBSZ-t felveszik a sportbizottság tagjai közé.
Ez a szervezet vonatkozásában is igen nagyjelentöségü
esemény, mivel a hazai országos búvárszervezet
ettöl az idötöl részévé válik
a Víz alatti Tevékenységek Világszövetsége
szervezetének. A világszövetségi tagság
a versenysporton kívül számtalan más lehetöséget
is rejtett magában…

Az MKBSZ elnöksége 1970. februárjában
kiegészült: az MTS Országos Tanácsa megtárgyalta
és elfogadta, az 1970. januárjában, a végleges
Versenybírói Testület vezetöjének kinevezett
Roith György elnökségi tagságát. Roith
György kinevezésével ismét öt tagúra
egészült ki az elnökség.
Az MKBSZ Elnökségében
1971-ben ismét változás következett be, „fokozott
elfoglaltságaira hivatkozva” lemondott Dr. Világi
Gyula az elnökségröl, helyére az MTS Szabó
Mihály alezredest, az MHSZ O.K. fötitkár helyettesét
nevezte ki. Mohácsi Ferenc fötitkár (változatlan),
elnökségi tagok dr. Csordás György, Kádár
Imre, dr. Világi Gyula.
Ekkor a Szövetségnek hat bizottsága müködött.
(Bírói – vezetö Roith György, Edzöi
– vezetöje dr. Csordás György, Minösítö
– vezetöje Vörös János, Müszaki –
vezetöje Csajághy Csaba, Orvosi – vezetöje dr.
Világi Gyula, Tájékoztatási és Propaganda
– vezetöje Násfay Béla.)
Az MKBSZ létrejötte reményekkel
töltötte el a búvárklubokat, mivel jelentös
fejlödést vártak számos kérdésben,
elsösorban a búvárképzés, búvárminösítés,
a korszerü búvárszabályok kidolgozása
területén, valamint a nem csak sport célú nemzetközi
kapcsolatok erösítésében.
Az MTS 1972. februárjában
jóváhagyta az MKBSZ ügyrendjét. Az elnökség
munkáját öt szakbizottság segítette.
A bizottságokban a feladatok csoportosításában
– tehát tartalmilag – és a vezetök személyében
is a korábbiakhoz képest változás történt.
Az év szeptemberében az MKBSZ-nek 29 tagszervezete volt
a tagja, melyek közül 23 MHSZ, 6 pedig polgári klub volt.
A bizakodásra – és
a vezetés iránti bizalomra – ékes bizonyítékot
találunk az „újságszerü” Könnyübúvár
Értesítö, az MKBSZ belsö tájékoztatásra
szánt körlevelének 1969-1974. között –
Násfay Béla szerkesztöi idöszakában –
megjelent számok írásaiban. Az Értesítö
cikkeiben a legkülönfélébb búvártevékenységekröl,
eredményekröl, és sok-sok tervröl, kezdeményezésröl
olvashatunk. A napjainkra megsárgult oldalakról egy kibontakozó,
épülö, szervezödö, a nemzetközi búváréletbe
bekapcsolódni kívánó szervezet képe
rajzolódik ki…
Azután mégsem úgy
alakult, mint ahogyan a kezdeti aktív búvárok, egyes
klubvezetök gondolták, akarták, söt sokat tettek
is érte…
Az elsö évek elmúltával
kiderült, hogy lényegében marad majdnem minden a régiben.
Igaz létezik az MKBSZ, de valójában nem müködött
semmi a versenysportot leszámítva – ott is a „kettösmérce
elve” érvényesült az MHSZ és polgári
klubok versenyzöi esetében – és a sok, szép
terv a süllyesztöbe került…

A Könnyübúvár
Értesítö 1974. augusztusában megjelent 13. száma
tájékoztatta a hazai búvártársadalmat,
hogy 1973-ban átszervezték, a cél a „tömegesítés
és a minöségi színvonal emelése”
volt. Az átalakítás érintette magyar sport
vezetését a Magyar Népköztársaság
Elnöki Tanácsának 1973. évi 9. sz. törvényerejü
rendelete és a Minisztertanács 10/1973./IV. 1. sz. rendelete
értelmében. Az átszervezés érintette
az MKBSZ-t is. dr. Beckl Sándor, az OTSH elnöke, az MHSZ O.K.
fötitkárának, Kiss Lajos vezérörnagynak
az egyetértésével az MKBSZ élére új
elnökséget nevezett ki. Az új elnökség
tagjai: Szabó Mihály ezredes lett az MKBSZ elnöke,
Mohácsi Ferenc a fötitkár, Vörös János
szervezési és gazdasági felelös, Csajághy
Csaba müszaki és technikai felelös, Vámosi Antal
bírói bizottság vezetö, Sáfrány
József oktatási és edzöi felelös, Szabó
Dezsö propaganda és minösítési felelös.
A Könnyübúvár Értesítö arról
is beszámolt, hogy Mohácsi Ferenc a CMAS Végrehajtó
Bizottságának a tagja.
„…
a polgári klubok a számukra oly fontos dolgokban, mint a
CMAS nemzetközi minösítési rendszerébe
és a világszervezet útján a versenysporton
kívüli nemzetközi búváréletbe való
bekapcsolódás, valójában nem számíthatnak
közös szövetségükre, pontosabban az ott tényleges
hatalmat gyakorló fötitkár támogatására.
Különösen világosan megmutatkozott ez 1973 után,
amikor Mohácsi Ferencet a CMAS végrehajtó bizottságába
tagjává választották. A nemzetközi kapcsolatok
nemhogy kiszélesedtek volna, éppen ellenkezöleg, a
világszervezettel összekötö „vezetökötél”
csak egyetlen kézbe futhatott be. Az elsö években még
valóban civil személyeket (pl. dr. Világi, Csordás,
Kádár, Roith) is szóhoz jutni engedö szövetségi
elnökségben kooptálással csakhamar kizárólag
MHSZ-funkcionáriusok vették át az irányítást.
… Így azután a szövetségen belül
csak a versenysport területén maradt említésre
méltó, szélesebb körü együttmüködés,
az is inkább csak az 1977-es dunaújvárosi Európa-bajnokságig.”
– írja az adott korban aktív búvár,
az eseményeket közvetlen közelböl látó
Násfay Béla, a „Kis magyar búvártörténelem”
címü, a Búvárharangban 1993-ban, az MKBSZ megalakulásának
25. évfordulóján megjelent írásában.
Megalakul az MKBT Víz alatti Barlangkutató
Szakbizottsága…
A polgári klubok terveikkel, céljaikkal
újra magukra maradtak. Valószínüleg sokan az
MHSZ klubok tagjai, vezetöi is így éreztek, függetlenül
attól, hogy nekik volt országos szervezetük. A polgári
klubok az elkövetkezendö években önállóan
élték életüket, törekedtek, hogy célkitüzéseiket
megvalósítsák, legalább is azokat, melyeket
a körülmények megengedtek. Idönként azonban
szükség volt segítségre, összefogásra,
mert egyedül nem voltak elég erösek, vagy úgy
könnyebb volt a cél elérése. Számos olyan
példa sorolható fel, mely egy-egy feladat megvalósításában
közösen léptek fel, azonban ezek mindig csak egy alkalomra
szóló összefogások voltak. Eljött azonban
azaz idö, amikor egy olyan közös feladat jelentkezett,
amikor ennél többre volt szükség.

A polgári búvárklubok
az 1960-as évek végétöl jelentös víz
alatti barlangkutató-feltáró tevékenységet
végeztek. Ezek a barlangi búvármunkák az 1970-es
évek közepére eljutottak egy olyan szintre, ahol már
közös fellépésre, együttmüködésre,
folyamatos egyeztetésekre, adat és ismeret cserére
volt szükség. Ezért a legjelentösebb barlangkutató
tevékenységeket végzö polgári klubok,
az Amphora Búvár Klub, az FTSK Delfin könnyübúvár
Szakosztály és a VM Nautilus Könnyübúvár
Barlangkutató Csoport vezetöi egyeztetésekbe kezdtek.
A csoportok vezetöi az egyeztetésekbe bevonták a Magyar
Karszt- és Barlangkutató Társulat vezetöit is,
mivel a kluboknak önálló barlangi (búvár)
csoportjai müködtek a Társulatban.
Az alapos elökészítés
után végül is a klubok – az MKBT egyetértésével
– úgy döntöttek, hogy a Társulaton belül
megalakítják a Víz alatti Barlangkutató Szakbizottságot.
Az MKBT barlangi búvár szervezetéhez a megalakulását
követö években az MTV SE, az MHSZ Debrecen Búvár
Klub és az MHSZ Izzó Búvár Klub barlangi búvár
csoportjai csatlakoztak.
A polgári klubok önálló MKBT csoportjaiból
1975. évben megalakult Víz alatti Barlangkutató Szakbizottságot
– tevékenységének elismeréseként
– a következö évben a Társulat Közgyülése
Szakosztályi rangra emelte. A Szakosztály elsö és
kiemelkedöen fontos feladatként összeállította
a „Barlangi merülések irányelve”-it, amit
1978-ban fogadtak el. A Szakosztály elsö elnökének
Plózer Istvánt – a jeles barlangi búvárt,
a szervezet létrehozásának kitalálóját
és legföbb szervezöjét – választották.
Plózer István 1977. október 30-i búvárhalála
után az elnöki tisztséget Kollár K. Attila töltötte
be 1992-ig, a Szakosztály megszünéséig. (Valójában
a szervezet az 1989. évi Speleológiai Viágkongresszus
után érdemi munkát már nem végzett.)
Az
MKBT Víz alatti Barlangkutató Szakosztály az elsö
olyan magyarországi búvárszervezet volt, mely szakmai
alapon szervezödött.
Búvárszervezetek
1989. után…
Az
MKBSZ felsö vezetése (a fötitkár?) jó néhány
év múlva, igaz, csak akkor, amikor a rendszerváltoztatás
fuvallata széllé kezdett erösödni, ébredt
fel. Szervezeti változtatásokat kezdeményezett Mohácsi
Ferenc és 1988 öszén létrehozta – a CMAS
szervezetét mintául véve – a Sportbizottságot.
Vezetöje Vámosi Antal lett, és két albizottság,
az uszonyos és búvárúszó, illetve a
tájékozódási is felállításra
került. Majd 1989 tavaszán a fötitkár összehívta
a Technikai Bizottság alakuló ülését.
A TB elsö ülése vezetöül Surányi Csabát
választotta. Az MKBSZ a Magyar Búvár Szövetség
1989. decemberi megalakulásával szünt meg.
A
Magyar Búvár Szövetséget 1989. december 9-én,
40 búvárszervet alapította meg. Az MBSZ az alapító
dokumentumában az MKBSZ-t jogelödjének nyilvánította,
de a megalakulás, a választások demokratikus úton
történtek. A küldöttek az MBSZ elnökének
Csepregi Oszkárt, elnökhelyetteseknek Surányi Csabát
és Ludvigh Zoltánt választották. Az elnökség
tagjai dr. Hazai Balázs, Ivanics István, Vámosi Antal,
dr. Pálfi Zoltán, Roith György, Czakó László
lettek, a felügyelö bizottság elnöke pedig Szabó
Dezsö. Az év végéig az újonnan megalakult
MBSZ-nek 40 rendes, és 23 rendkívüli tagja volt. (A
Szövetség neve 2000-ben változott Magyar Búvár
Szakszövetségre.)
Az MBSZ az elsö alapszabályában
megfogalmazta, hogy minden magyarországi búvár szervezete,
minden magyar búvár érdekképviselöje,
a búvárkodás minden területének segítöje
kíván lenni.
A Szövetség szervezetét
a CMAS-hoz hasonlóan alakították ki, megalakultak
a bizottságok, albizottságok. 1991-ben megkezdödött
a CMAS nemzetközi búvárminösítési
rendszer alapjainak lerakása, a búvárminösítési
szabályzat elkészítése, az alapminösítési
pályázati rendszer elindítása. 1992. június
20-án valósult meg sok magyar búvár vágya,
zárult le több, mint 20 év után Násfay,
Roith, Surányi és mások által elkezdett munka:
a CMAS Végrehajtó Bizottsága Párizsban jóváhagyta
az MBSZ Búvárminösítési Szabályzatát
Ezzel az MBSZ jogosulttá vált nemzetközi búvárminösítö
tanfolyamok tartására és búvárkártyák
kiadására. Az idöközben végrehajtott alapminösítést
a CMAS felülvizsgálta és elfogadta, így megkezdödhetett
egy hivatalos szervezet, az MBSZ keretében a magyar búvároktatók
által a magyar búvárok oktatása…
Az Szakszövetség legutolsó
(2004) Alapszabályában az alábbiak olvashatók:
„…A
Magyar Búvár Szakszövetség (a továbbiakban:
Szakszövetség) a sportág feladatainak ellátására
létrehozott, a sportág versenyrendszerében müködö
klubok, egyesületek, sportvállalkozások tevékenységét
összehangoló, munkájukat segítö és
támogató, önkormányzati elv alapján müködö,
1997.évi CLVL tv. alapján, kiemelten közhasznú
szervezetként tevékenykedö, a sportról szóló
2000. évi CXLV. törvényben és az Egyesülési
jogról szóló 1989. évi II. törvényben
meghatározottak szerint társadalmi szervezetként
müködö országos sportági Szakszövetség…”
A rendszerváltoztatás jelentös
változásokat hozott a magyar sport szervezetében
is. Lényegesen könnyebbé vált új sportegyesület,
sportvállalkozás létrehozása. Gyakorlatilag
nyitott lett a határ, lehetett utazni, hivatalosan eszközöket
behozni, söt egy idö után külföldön vállalkozást
alapítani.
A
búvárkodás, búvároktatás területén
is hatalmas változások mentek végbe, már 1989
elött egyes klubokban NAUI búvártanfolyamokat tartottak,
s 1990-ben már magyar NAUI oktatók is működtek.
Ezzel közel egy időben indította el hazánkban
Marx Tamás a PADI búvároktatást.
A Győri Búvár SE a rendszerváltás után, 1990 júniusában vette fel a kapcsolatot az EÖBV (Erste Österreichische Berufstauchlehrer Verband) vezető oktatójával. Ezzel megkezdődött –az EÖBV búvároktatás. Elsőször néhány nagy tapasztalatú búvár szerzett minősítést, majd Fehér József, Menyhárt Attila és Kurucz Attila 1990. augusztus 14-én tettek sikeres EÖBV búvároktatói vizsgát. Ezzel először Győrben, majd – talán – az egész ország területén elterjedt az EÖBV búvároktatási rendszer.
Lényegében
1992-re a szervezett búvárok, a búvárklubok
tagjainak döntő többsége nemzetközi búvárminősítéssel
(CMAS, PADI, NAUI) rendelkezett, s egy-két éven belül
már száz körüli búvároktató
ajánlotta a legkülönfélébb reklámmódszereket
alkalmazva az új sportszolgáltatást: a búvároktatást.
A búvárkodás gyorsan terjedt, és igen hamar
népszerüvé vált Magyarországon. S ahhoz,
hogy valaki – már ebben az idöben is – búvárokat
képezzen, mindössze búvároktatói minösítésre
volt szüksége, de csak a CMAS búvároktatóknak
kellett szervezetileg a Magyar Búvár Szövetséghez
kötödniük. S ezzel egy nagyon színes, mozaik szerü
kép kezdett kialakulni a magyarországi búvárszervezetek
térképén.
Az évek során a búvároktatási
rendszerek lényegében három szervezeti modell szerint
működtek.
Az elsö, a már említett
CMAS rendszer búvároktatói, akik az MBSZ egy tagszervezetének
tagjaként, vagy egyéni tagként az MBSZ CMAS Búvároktatói
Kollégium szervezethez tartoztak. (Tartoznak jelenleg is.)
Egy másik jellemzö szervezeti
modell esetében a búvároktató, a külföldi
székhelyü (általában USA) búvároktatási
rendszerhez közvetlenül kapcsolódik, de nincs magyarországi
oktatói szervezet.
A harmadik szervezeti forma, hogy a búvároktatóknak
van egy hazai szervezete (általában búvároktatók
szövetsége, a müködési formája vállalkozás)
és az áll kapcsolatban a külföldi székhelyü
„anyaszervezettel”.
Az elmúlt 10-12 esztendö búvár
szervezeti kérdéseinek tárgyalásakor említést
kell tenni azokról a búvárklubokról, melyek
bejegyzett társadalmi szervezetek, de valójában teljesen
függetlenek minden más búvárszervezettöl,
így az MBSZ-töl is. Ehhez hasonlóak az önálló
búvárvállalkozások, melyek foglalkozhatnak
ipari munkával, vagy búvárfelszerelés kereskedelemmel.
Természetesen az évek során
jelentös változások mentek végbe, változtak
a sportvállalkozások tevékenységi körei,
vagy a szervezeti formát meghatározó oktatási
rendszer (az oktató egy más oktatási rendszerben
is búvároktatói minösítést szerzett,
s a továbbiakban „abban” oktat), de maguk az oktatási
rendszerek is módosíthatták „szervezetüket”,
pl. létrehozták magyarországi központjukat.
S léteztek – léteznek – nem hivatalos búvár
baráti körök az egyes búváriskolák
mellett, melyek igen gyakran és megtévesztö módon
a „klub” elnevezést is használják. S
ebben a gyorsan és dinamikusan változó, esetenként
nehezen követhetö (áttekinthetetlen) szervezeti rendszerhalmazban,
pontosabban körülötte több tízezer minösített
búvár is található…
Összefoglalva, a magyarországi
búvár szervezetek rendszere az 1990-es évek második
felére nehezen áttekinthetövé vált, számos
– akár egymást átfedö – tagokkal,
tagszervezetekkel rendelkezö országos szervezetek is kialakultak,
de számtalan egyedülálló búvárklub,
iskola, vagy búvár sportvállalkozás is létezik.
Az MBSZ kísérletet tett
az 1990-es évek végén a szervezetek laza formában
történö összekapcsolására, de meglehetösen
szerény eredményeket könyvelhetett el…
Búvárszervezetek 1995 után…
Nem akarunk pontos, naprakész összeállítást
adni a hazai búvárszervezetekröl, mert oldalainknak
nem ez a célja. Valójában itt kellene lezárni
a hazai búvárszervezetek áttekintését,
azonban fontosnak tartjuk, hogy említést tegyünk a
2000 körül megalakult búvárszervezetröl is.
Elöljáróban megemlítjük,
hogy a honvédségnél – igaz, évröl
évre kisebb létszámmal –, a rendörségnél,
a tüzoltóságnál és több katasztrófa
védelmi szervezetnél müködnek önálló
búváregységek. Ugyancsak van búvárképzés
a Magyar Vízimentö Szövetségnél, így
ez az országos szervezet is említést érdemel
a hazai búvárszervetek között.
Ipari
Búvárok Országos Szövetsége
„…Az
egyesület Önkormányzati elven müködö szakmai
érdekvédelmi és érdekképviseleti társadalmi
szervezet. Az
egyesület jogi személy. Az egyesület célja: a
Magyar Köztársaság területén az ipari búvár
tevékenységet folytató gazdasági társaságok
és egyéni vállalkozók összefogása,
képviselete, érdekvédelme…”
(Részlet az IBOSZ Világhálós oldaláról.)
Magyar
Barlangi Búvár Mentö Szolgálat
„…A
Társaság (Egyesületet) a víz alatti zárt
(barlangok, roncsok, víz alatti műszaki létesítmények)
térben történő búvárbalesetek kezelésével,
megoldásával foglalkozó tagok önkéntes
társulásán alapuló, elsősorban a gyakorlati
tevékenységet, és a speciális területen
történő oktatás fejlesztését elősegítö
önkormányzattal rendelkezö szakmai szervezet. A Társaság
(Egyesületet) jogi személy…” (Részlet
az MBBM Világhálós oldaláról.)
2000-ben a győri EÖBV búvároktatók - Fehér József, Menyhárt Attila és Kurucz Attila – átképzéssel-átminősítéssel beindították az UDI (United Diving Instructor) búvároktatási rendszert. A UDI-t 1983-ban, az USA-ban, Kaliforniában alapították.
Magyar Technikai Búvárok
Szövetsége
„…Az
egyesület annak érdekében alakult, hogy a magyar technikai
búvár sportot támogassa, segítséget
nyújtson a búvár sport oktatásához,
a technikai búvár merülésekhez és nemzetközi
sikerek eléréséhez…” (Részlet
az MTBSZ Világhálós oldaláról.)
AIDA
Hungary Közhasznú Szabadtüdős Búvár
Sport Egyesület
„…Az Egyesület célja: a szabadtüdös
merülés, mint új sportág magyarországi
népszerüsítése, fejlesztése. Az Egyesület
müködése során érvényre juttatja
a vízparti és a víz alatti növény- és
állatvilág maximális védelmének elvét.”
(Részlet az AIDA Hungary Világhálós oldaláról.)
PADI
Magyarország
2002 januárjában alakult meg a szervezet, a magyarországi
PADI búvárok szövetsége.
SSI
MAGYARORSZÁG
A magyarországi SSI búvároktatók és
búvárbázisok szervezete.
NASE
Magyarország
A magyarországi NASE búvároktatók
szervezete.
Víz
alatti Felfedezők Szövetsége (UEF)
Az elsö magyar alapítású búvároktatási
rendszer. „…Az Underwater Explorers’ Federation
(Víz alatti Felfedezök Szövetsége) egy új,
korszerü búvároktatási rendszer, mely ötvözi
magában a könnyübúvárkodás és
búvároktatás elmúlt ötven évének
tapasztalatait. A kedvtelési célú sportbúvárkodás
területén alkalmazható legkorszerübb felszerelések,
oktatási módszerek és merülési szokások
figyelembe vételével került kialakításra.
A UEF alapvetö céljaként – minden búvároktatási
rendszerhez hasonlóan – a búvár és a
merülés biztonságát határozza meg…”
(Részlet a UEF Világhálós oldaláról.)
Végül egy (záró)
gondolat…
Érdekes a világ.
Elödeink több, mint harminc évig „küzdöttek”
azért, hogy egy valódi búvárszervezet fogja
össze a víz felszín alatti világ magyar kutatóit…
Lassan igaz, de elérkezett az idö, hogy a terv megvalósulhasson…
Három év elég volt ahhoz, hogy a magyarországi
búvárszervezetek sokszínüvé, de egymástól
teljesen függetlenné váló, helyenként
kusza rendszere kialakuljon…
Érdekes ez a világ is. Lehet, hogy ez a világ nem
ugyan az a világ?
UGRÁS
A LAP TETEJÉRE
|
|