BÚVÁRSZERVEZETEK

A kezdetek, az I. és a II. Világháború között…

Az elsö magyarországi búvárok az I. Világháború elött, az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészete, a közös hadsereg szervezetéhez tartoztak.


Hajó legénysége füst- és gázálarcban, frisslevegõs készülékben.

Az I. Világháború után, az igazságtalan trianoni békediktátum, nem csak megcsonkította hazánkat, de számos ismert és kevésbé ismert korlátozást is tartalmazott. A korlátozások között kiemelt helyet kapott a honi hadsereg létszámának nagyon alacsonyszinten történö megállapítása. Ezért a korábbi hadseregszerkezet jelentös átalakítására volt szükség. Ezek az átszervezések jelentösen érintették a haditengerészetet, amit az is indokolt, hogy a csonka, kis Magyarországnak már nem volt tengere és tengeri flottáját is elvesztette. Ezért a minisztertanácsi 1921. január 3-án határozat hozott és a korábbi hadihajózást folyamrendészetté szervezte át, új neve Magyar királyi Folyamörség lett. Az 1922. évi XIV. yc. Kimondta azt is, hogy a folyamörség minden tekintetben és kizárólag a belügyminiszternek van alárendelve. A törvény(ek) által megerösített új szervezeti rend értelmében, a korábban a honvédség keretében müködö katonai búváregységek belügyi, tehát polgári állományba kerülte.

Az óbudai gróf Csáky Laktanyában elhelyezett M. kir. Folyamörség búvárcsoportjának irányítását, szervezését, képzését 1923-tól Ugray Károly irányította. Összefoglalva, 1921-töl a haditengerészet (hadihajózás), mint katonai egység – beleértve a Müszaki üzemhez tartozó búvárokat is – megszünt, és a belügyminiszternek alárendelt Folyamörség a továbbiakban folyamrendészeti szolgálatot látott el, átvéve a vízirendörségi feladatait. (Fontos azonban tudni, hogy ez valójában látszat intézkedés volt, és arra volt hivatott, hogy egy ún. rendészeti egységnek álcázzon egy valóságos honvédelmi fegyvernemet. A feladat nem volt túl egyszerü, mert 1921-töl 1927. március 31-ig folyamatosan hazánkban tartózkodott a Szövetséges Katonai Ellenörzö Bizottság, melynek tagjai a gyöztes hatalmak katonatisztjeiböl kerültek ki, akik rendszeresen, meglepetésszerü ellenörzéseket tartottak.)


"Bújtatott" folyamõrök

A M. kir. Folyamörség szervezetében 1939. január 15-én jelentös változás következett be. A rendészeti egységet az 1939. Évi II. tc. 80. §. értelmében a honvédség önálló fegyvernemévé minösítették, és az egységek a Honvédelmi Minisztériumhoz kerültek. A szervezet neve is megváltozott: Magyar Királyi Honvéd Folyamerök (késöbb Folyami Erök) lett. Ezzel az intézkedéssel tehát a hazai búvárok ismét a honvédségi szervezetébe kerültek vissza. A Folyamerök búvárai a II. Világháború végéig, a búváregység Németországban történö hadifogságba esésig újra katonai szervezetben teljesítettek szolgálatot. (Érdekesség, hogy a hadifogoly magyar búvárok vállalkoztak búvármunkák végzésére, mely egy újabb „szervezeti változást” jelentett: USA katonai irányítás és parancsnokság alatt végeztek a nehéz és veszélyes roncskiemelési munkákat.)

A II. Világháborút követö elsö években a hazai nehézbúvárokat egy, a Közlekedési- és Postaügyi Minisztérium – a hajó-, és roncsmentesítési feladatokért felelös Minisztérium – által felügyelt szervezethez – munkahelyhez – csoportosították. Az elsö évek nehéz és veszélyes, föleg roncsemelésekböl álló feladatainak elvégzése után a munkabúvárok különféle vállalatokhoz kerültek, jelentös számban a Közúti Hídfenntartó (késöbb Hídépítö Vállalat), illetve az OVH ABKSZ munkáltatóhoz kerültek.

Búvárszervezetek a könnyübúvárkodás kezdeti éveiben…

A könnyübúvárkodás, és lényegében ezzel a kedvtelési célú búvárkodás hazai megindulása az 1950-es évek közepén a búvárszervezetek kialakulását is elindította és rövidesen sokszínüvé tette. A könnyübúvárkodással új lehetöségeket nyíltak, a víz alatti természetjárás, fotózás, barlangkutatás, a versenysport, amivel – többnyire – kedvtelésböl, szabadidejükben foglalkoztak a búvárok. Ezek a búvártevékenységek új szervezeti formákat is igényeltek, hiszen eddig csak hivatásos búvárok voltak, akik „szervezetileg” kizárólag a honvédséghez és a munkabúvárokat foglalkoztató vállaltokhoz kapcsolódtak.

Az elsö hazai búvár baráti társaság, mely végül elsöként hivatalos szervezeti formát is öltött, Keil Lajos nevéhez és az 1957-es esztendöhöz kapcsolódik. Az elgondolások, kezdeményezések 1958. tavaszán valósultak meg: az Magyar Honvédelmi Sportszövetség III. kerületi Elnöksége engedélyezte a könnyübúvár szakosztály megalakulását. Az esztendö második felében az MHS budapesti elnöksége döntött a könnyübúvárok támogatásáról és létrehozta a központi szakosztályát (MHS BEKSZ – MHS Budapesti Elnökségének Könnyübúvár Szakosztálya). Az év második felében több MHS szervezet keretében (pl.: Budapest, V. kerület, BHG, Pécs) alakultak búvár szakosztályok.

Az MHS szakosztályok mellett több „polgári” búvárcsoport is müködött, hosszabb-rövidebb ideig, több, kevesebb sikerrel, eredménnyel. A korszak búvártörténetét feldolgozó irodalomból tudjuk, hogy ebben az idöben a VITUKI-ban (Rádai, Chambre itt dolgozott), a Magyar Hidrológiai Társulatnál, a Müszaki Egyetemen, a Baranya-megyei Idegenforgalmi Hivatalnál, majd 1960-ban az Autóalkatrész gyárban, az Óbudai Szeszgyárban is müködtek könnyübúvár csoportok.

Összefoglalva, az 1950-es évek második felében, az 1960. elsö éveiben egyre több helyi jellegü búvárszervezet jött létre, de ezek a klubokat, szakosztályokat hivatalos szervezet még nem fogta össze.

Rövidesen az MHS Országos Központja – az idö közben a búvárklubjaiban, szakosztályaiban lezajló belsö viták, vezetök, meghatározó búváregyéniségek távozása után – rendezni kívánta a helyzetet és meghatározta a szervezetéhez tartozó szakosztályok kiemelt alapfeladataként a versenysport és a sorköteles képzést, tehát az MHS búvárklub szervezeti hálója kialakult (megszilárdult)1963-64 körül. (Nyilvánvaló, hogy korábban is létezett szervezet, aminek az alapját önmaga az országosan, hierarchikus formában felépített, utasításos rendszeren alapuló MHS szervezete adta, de ettöl az idötöl a búvárok szervezetéröl is lehet beszélni.)

MHS és a polgári búvárklubok…

Az MHS célkitüzéseivel egyet nem értö búvárok keresték a lehetöséget, mivel tudták, hogy csak szervezett formában, valamilyen intézmény keretében tudnak búvárkodni. 1963-ben alakult meg az elsö természetbarát könnyübúvár csoport a Városi Tanács Sport Egyesület keretén belül. A csoportot más természetbarát szervezetek keretében alakuló szakosztályok követtek: 1965-ben megalakult a IX. kerületben a Budapest Víz alatti Kutatócsoport (késöbb az FTSK Delfin Könnyübúvár Szakosztály nevet vették fel), majd rövidesen Lágymányoson az Amphora Búvár Klub.

A Budapesti Természetbarát Szövetség miután látta, hogy az egyesületei keretében egyre több csoport müveli a természetjárás újszerü, érdekes ágát, a víz alatti természetjárást, figyelmet fordított a búvárok problémáira. A BTSZ 1966. februárjában egy könnyübúvár szakbizottságot hozott létre Német Gyula vezetésével.

Az 1960-as évek közepe a búvárklubok, csoportok, szakosztályok számának jelentös növekedését hozta, így például az MHS keretében 1967-ben közel 20 klub müködött, de a „természetjáró” búvár csoportok száma is meghaladta a 10-et.

Megalakul a Magyar Könnyübúvár Szövetség…

A természetbarát búvár csoportok kezdeményezték a Testnevelési és Sporthivatalnál, hogy a könnyübúvárkodást hivatalos sportágként ismerjék el. Ez az elgondolás – számos más okból – egybeesett az állami és az MHS vezetés elgondolásaival. Ezért 1968. január 1-i indulással létrehozták a Magyar Könnyübúvár Szövetséget. Az MKBSZ elnökének Dr. Világi Gyulát, fötitkárának Mohácsi Ferencet, elnökségi tagoknak pedig dr. Csordás Györgyöt, Kádár Imrét és Péter Róbertet nevezték ki. 1969 végén Péter Róbert – a hivatalos elfoglaltságai miatt – lemondott elnökségi tagságáról Péter Róbert.

Az MKBSZ megalakulásával létrejött a hazai könnyübúvárkodás átfogó és „zárt” szervezete, hiszen a Szövetség alá tartozott az összes búvárklub, az MHSZ-esek és polgáriak egyaránt.

A CMAS Monte-Carlóban megrendezett 10 éves jubileumi közgyülésén, 1969-ben az MKBSZ-t felveszik a sportbizottság tagjai közé. Ez a szervezet vonatkozásában is igen nagyjelentöségü esemény, mivel a hazai országos búvárszervezet ettöl az idötöl részévé válik a Víz alatti Tevékenységek Világszövetsége szervezetének. A világszövetségi tagság a versenysporton kívül számtalan más lehetöséget is rejtett magában…

Az MKBSZ elnöksége 1970. februárjában kiegészült: az MTS Országos Tanácsa megtárgyalta és elfogadta, az 1970. januárjában, a végleges Versenybírói Testület vezetöjének kinevezett Roith György elnökségi tagságát. Roith György kinevezésével ismét öt tagúra egészült ki az elnökség.

Az MKBSZ Elnökségében 1971-ben ismét változás következett be, „fokozott elfoglaltságaira hivatkozva” lemondott Dr. Világi Gyula az elnökségröl, helyére az MTS Szabó Mihály alezredest, az MHSZ O.K. fötitkár helyettesét nevezte ki. Mohácsi Ferenc fötitkár (változatlan), elnökségi tagok dr. Csordás György, Kádár Imre, dr. Világi Gyula.
Ekkor a Szövetségnek hat bizottsága müködött. (Bírói – vezetö Roith György, Edzöi – vezetöje dr. Csordás György, Minösítö – vezetöje Vörös János, Müszaki – vezetöje Csajághy Csaba, Orvosi – vezetöje dr. Világi Gyula, Tájékoztatási és Propaganda – vezetöje Násfay Béla.)

Az MKBSZ létrejötte reményekkel töltötte el a búvárklubokat, mivel jelentös fejlödést vártak számos kérdésben, elsösorban a búvárképzés, búvárminösítés, a korszerü búvárszabályok kidolgozása területén, valamint a nem csak sport célú nemzetközi kapcsolatok erösítésében.

Az MTS 1972. februárjában jóváhagyta az MKBSZ ügyrendjét. Az elnökség munkáját öt szakbizottság segítette. A bizottságokban a feladatok csoportosításában – tehát tartalmilag – és a vezetök személyében is a korábbiakhoz képest változás történt. Az év szeptemberében az MKBSZ-nek 29 tagszervezete volt a tagja, melyek közül 23 MHSZ, 6 pedig polgári klub volt.

A bizakodásra – és a vezetés iránti bizalomra – ékes bizonyítékot találunk az „újságszerü” Könnyübúvár Értesítö, az MKBSZ belsö tájékoztatásra szánt körlevelének 1969-1974. között – Násfay Béla szerkesztöi idöszakában – megjelent számok írásaiban. Az Értesítö cikkeiben a legkülönfélébb búvártevékenységekröl, eredményekröl, és sok-sok tervröl, kezdeményezésröl olvashatunk. A napjainkra megsárgult oldalakról egy kibontakozó, épülö, szervezödö, a nemzetközi búváréletbe bekapcsolódni kívánó szervezet képe rajzolódik ki…

Azután mégsem úgy alakult, mint ahogyan a kezdeti aktív búvárok, egyes klubvezetök gondolták, akarták, söt sokat tettek is érte…

Az elsö évek elmúltával kiderült, hogy lényegében marad majdnem minden a régiben. Igaz létezik az MKBSZ, de valójában nem müködött semmi a versenysportot leszámítva – ott is a „kettösmérce elve” érvényesült az MHSZ és polgári klubok versenyzöi esetében – és a sok, szép terv a süllyesztöbe került…

A Könnyübúvár Értesítö 1974. augusztusában megjelent 13. száma tájékoztatta a hazai búvártársadalmat, hogy 1973-ban átszervezték, a cél a „tömegesítés és a minöségi színvonal emelése” volt. Az átalakítás érintette magyar sport vezetését a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1973. évi 9. sz. törvényerejü rendelete és a Minisztertanács 10/1973./IV. 1. sz. rendelete értelmében. Az átszervezés érintette az MKBSZ-t is. dr. Beckl Sándor, az OTSH elnöke, az MHSZ O.K. fötitkárának, Kiss Lajos vezérörnagynak az egyetértésével az MKBSZ élére új elnökséget nevezett ki. Az új elnökség tagjai: Szabó Mihály ezredes lett az MKBSZ elnöke, Mohácsi Ferenc a fötitkár, Vörös János szervezési és gazdasági felelös, Csajághy Csaba müszaki és technikai felelös, Vámosi Antal bírói bizottság vezetö, Sáfrány József oktatási és edzöi felelös, Szabó Dezsö propaganda és minösítési felelös. A Könnyübúvár Értesítö arról is beszámolt, hogy Mohácsi Ferenc a CMAS Végrehajtó Bizottságának a tagja.

„… a polgári klubok a számukra oly fontos dolgokban, mint a CMAS nemzetközi minösítési rendszerébe és a világszervezet útján a versenysporton kívüli nemzetközi búváréletbe való bekapcsolódás, valójában nem számíthatnak közös szövetségükre, pontosabban az ott tényleges hatalmat gyakorló fötitkár támogatására. Különösen világosan megmutatkozott ez 1973 után, amikor Mohácsi Ferencet a CMAS végrehajtó bizottságába tagjává választották. A nemzetközi kapcsolatok nemhogy kiszélesedtek volna, éppen ellenkezöleg, a világszervezettel összekötö „vezetökötél” csak egyetlen kézbe futhatott be. Az elsö években még valóban civil személyeket (pl. dr. Világi, Csordás, Kádár, Roith) is szóhoz jutni engedö szövetségi elnökségben kooptálással csakhamar kizárólag MHSZ-funkcionáriusok vették át az irányítást. … Így azután a szövetségen belül csak a versenysport területén maradt említésre méltó, szélesebb körü együttmüködés, az is inkább csak az 1977-es dunaújvárosi Európa-bajnokságig.” – írja az adott korban aktív búvár, az eseményeket közvetlen közelböl látó Násfay Béla, a „Kis magyar búvártörténelem” címü, a Búvárharangban 1993-ban, az MKBSZ megalakulásának 25. évfordulóján megjelent írásában.

Megalakul az MKBT Víz alatti Barlangkutató Szakbizottsága…

A polgári klubok terveikkel, céljaikkal újra magukra maradtak. Valószínüleg sokan az MHSZ klubok tagjai, vezetöi is így éreztek, függetlenül attól, hogy nekik volt országos szervezetük. A polgári klubok az elkövetkezendö években önállóan élték életüket, törekedtek, hogy célkitüzéseiket megvalósítsák, legalább is azokat, melyeket a körülmények megengedtek. Idönként azonban szükség volt segítségre, összefogásra, mert egyedül nem voltak elég erösek, vagy úgy könnyebb volt a cél elérése. Számos olyan példa sorolható fel, mely egy-egy feladat megvalósításában közösen léptek fel, azonban ezek mindig csak egy alkalomra szóló összefogások voltak. Eljött azonban azaz idö, amikor egy olyan közös feladat jelentkezett, amikor ennél többre volt szükség.

A polgári búvárklubok az 1960-as évek végétöl jelentös víz alatti barlangkutató-feltáró tevékenységet végeztek. Ezek a barlangi búvármunkák az 1970-es évek közepére eljutottak egy olyan szintre, ahol már közös fellépésre, együttmüködésre, folyamatos egyeztetésekre, adat és ismeret cserére volt szükség. Ezért a legjelentösebb barlangkutató tevékenységeket végzö polgári klubok, az Amphora Búvár Klub, az FTSK Delfin könnyübúvár Szakosztály és a VM Nautilus Könnyübúvár Barlangkutató Csoport vezetöi egyeztetésekbe kezdtek. A csoportok vezetöi az egyeztetésekbe bevonták a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat vezetöit is, mivel a kluboknak önálló barlangi (búvár) csoportjai müködtek a Társulatban.

Az alapos elökészítés után végül is a klubok – az MKBT egyetértésével – úgy döntöttek, hogy a Társulaton belül megalakítják a Víz alatti Barlangkutató Szakbizottságot. Az MKBT barlangi búvár szervezetéhez a megalakulását követö években az MTV SE, az MHSZ Debrecen Búvár Klub és az MHSZ Izzó Búvár Klub barlangi búvár csoportjai csatlakoztak.
A polgári klubok önálló MKBT csoportjaiból 1975. évben megalakult Víz alatti Barlangkutató Szakbizottságot – tevékenységének elismeréseként – a következö évben a Társulat Közgyülése Szakosztályi rangra emelte. A Szakosztály elsö és kiemelkedöen fontos feladatként összeállította a „Barlangi merülések irányelve”-it, amit 1978-ban fogadtak el. A Szakosztály elsö elnökének Plózer Istvánt – a jeles barlangi búvárt, a szervezet létrehozásának kitalálóját és legföbb szervezöjét – választották. Plózer István 1977. október 30-i búvárhalála után az elnöki tisztséget Kollár K. Attila töltötte be 1992-ig, a Szakosztály megszünéséig. (Valójában a szervezet az 1989. évi Speleológiai Viágkongresszus után érdemi munkát már nem végzett.)

Az MKBT Víz alatti Barlangkutató Szakosztály az elsö olyan magyarországi búvárszervezet volt, mely szakmai alapon szervezödött.

Búvárszervezetek 1989. után…

Az MKBSZ felsö vezetése (a fötitkár?) jó néhány év múlva, igaz, csak akkor, amikor a rendszerváltoztatás fuvallata széllé kezdett erösödni, ébredt fel. Szervezeti változtatásokat kezdeményezett Mohácsi Ferenc és 1988 öszén létrehozta – a CMAS szervezetét mintául véve – a Sportbizottságot. Vezetöje Vámosi Antal lett, és két albizottság, az uszonyos és búvárúszó, illetve a tájékozódási is felállításra került. Majd 1989 tavaszán a fötitkár összehívta a Technikai Bizottság alakuló ülését. A TB elsö ülése vezetöül Surányi Csabát választotta. Az MKBSZ a Magyar Búvár Szövetség 1989. decemberi megalakulásával szünt meg.

A Magyar Búvár Szövetséget 1989. december 9-én, 40 búvárszervet alapította meg. Az MBSZ az alapító dokumentumában az MKBSZ-t jogelödjének nyilvánította, de a megalakulás, a választások demokratikus úton történtek. A küldöttek az MBSZ elnökének Csepregi Oszkárt, elnökhelyetteseknek Surányi Csabát és Ludvigh Zoltánt választották. Az elnökség tagjai dr. Hazai Balázs, Ivanics István, Vámosi Antal, dr. Pálfi Zoltán, Roith György, Czakó László lettek, a felügyelö bizottság elnöke pedig Szabó Dezsö. Az év végéig az újonnan megalakult MBSZ-nek 40 rendes, és 23 rendkívüli tagja volt. (A Szövetség neve 2000-ben változott Magyar Búvár Szakszövetségre.)

Az MBSZ az elsö alapszabályában megfogalmazta, hogy minden magyarországi búvár szervezete, minden magyar búvár érdekképviselöje, a búvárkodás minden területének segítöje kíván lenni.

A Szövetség szervezetét a CMAS-hoz hasonlóan alakították ki, megalakultak a bizottságok, albizottságok. 1991-ben megkezdödött a CMAS nemzetközi búvárminösítési rendszer alapjainak lerakása, a búvárminösítési szabályzat elkészítése, az alapminösítési pályázati rendszer elindítása. 1992. június 20-án valósult meg sok magyar búvár vágya, zárult le több, mint 20 év után Násfay, Roith, Surányi és mások által elkezdett munka: a CMAS Végrehajtó Bizottsága Párizsban jóváhagyta az MBSZ Búvárminösítési Szabályzatát Ezzel az MBSZ jogosulttá vált nemzetközi búvárminösítö tanfolyamok tartására és búvárkártyák kiadására. Az idöközben végrehajtott alapminösítést a CMAS felülvizsgálta és elfogadta, így megkezdödhetett egy hivatalos szervezet, az MBSZ keretében a magyar búvároktatók által a magyar búvárok oktatása…

Az Szakszövetség legutolsó (2004) Alapszabályában az alábbiak olvashatók:

„…A Magyar Búvár Szakszövetség (a továbbiakban: Szakszövetség) a sportág feladatainak ellátására létrehozott, a sportág versenyrendszerében müködö klubok, egyesületek, sportvállalkozások tevékenységét összehangoló, munkájukat segítö és támogató, önkormányzati elv alapján müködö, 1997.évi CLVL tv. alapján, kiemelten közhasznú szervezetként tevékenykedö, a sportról szóló 2000. évi CXLV. törvényben és az Egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvényben meghatározottak szerint társadalmi szervezetként müködö országos sportági Szakszövetség…”

A rendszerváltoztatás jelentös változásokat hozott a magyar sport szervezetében is. Lényegesen könnyebbé vált új sportegyesület, sportvállalkozás létrehozása. Gyakorlatilag nyitott lett a határ, lehetett utazni, hivatalosan eszközöket behozni, söt egy idö után külföldön vállalkozást alapítani.

 

A búvárkodás, búvároktatás területén is hatalmas változások mentek végbe, már 1989 elött egyes klubokban NAUI búvártanfolyamokat tartottak, s 1990-ben már magyar NAUI oktatók is működtek. Ezzel közel egy időben indította el hazánkban Marx Tamás a PADI búvároktatást.

A Győri Búvár SE a rendszerváltás után, 1990 júniusában vette fel a kapcsolatot az EÖBV (Erste Österreichische Berufstauchlehrer Verband) vezető oktatójával. Ezzel megkezdődött –az EÖBV búvároktatás. Elsőször néhány nagy tapasztalatú búvár szerzett minősítést, majd Fehér József, Menyhárt Attila és Kurucz Attila 1990. augusztus 14-én tettek sikeres EÖBV búvároktatói vizsgát. Ezzel először Győrben, majd – talán – az egész ország területén elterjedt az EÖBV búvároktatási rendszer.

Lényegében 1992-re a szervezett búvárok, a búvárklubok tagjainak döntő többsége nemzetközi búvárminősítéssel (CMAS, PADI, NAUI) rendelkezett, s egy-két éven belül már száz körüli búvároktató ajánlotta a legkülönfélébb reklámmódszereket alkalmazva az új sportszolgáltatást: a búvároktatást. A búvárkodás gyorsan terjedt, és igen hamar népszerüvé vált Magyarországon. S ahhoz, hogy valaki – már ebben az idöben is – búvárokat képezzen, mindössze búvároktatói minösítésre volt szüksége, de csak a CMAS búvároktatóknak kellett szervezetileg a Magyar Búvár Szövetséghez kötödniük. S ezzel egy nagyon színes, mozaik szerü kép kezdett kialakulni a magyarországi búvárszervezetek térképén.

Az évek során a búvároktatási rendszerek lényegében három szervezeti modell szerint működtek.

Az elsö, a már említett CMAS rendszer búvároktatói, akik az MBSZ egy tagszervezetének tagjaként, vagy egyéni tagként az MBSZ CMAS Búvároktatói Kollégium szervezethez tartoztak. (Tartoznak jelenleg is.)

Egy másik jellemzö szervezeti modell esetében a búvároktató, a külföldi székhelyü (általában USA) búvároktatási rendszerhez közvetlenül kapcsolódik, de nincs magyarországi oktatói szervezet.

A harmadik szervezeti forma, hogy a búvároktatóknak van egy hazai szervezete (általában búvároktatók szövetsége, a müködési formája vállalkozás) és az áll kapcsolatban a külföldi székhelyü „anyaszervezettel”.

Az elmúlt 10-12 esztendö búvár szervezeti kérdéseinek tárgyalásakor említést kell tenni azokról a búvárklubokról, melyek bejegyzett társadalmi szervezetek, de valójában teljesen függetlenek minden más búvárszervezettöl, így az MBSZ-töl is. Ehhez hasonlóak az önálló búvárvállalkozások, melyek foglalkozhatnak ipari munkával, vagy búvárfelszerelés kereskedelemmel.

Természetesen az évek során jelentös változások mentek végbe, változtak a sportvállalkozások tevékenységi körei, vagy a szervezeti formát meghatározó oktatási rendszer (az oktató egy más oktatási rendszerben is búvároktatói minösítést szerzett, s a továbbiakban „abban” oktat), de maguk az oktatási rendszerek is módosíthatták „szervezetüket”, pl. létrehozták magyarországi központjukat. S léteztek – léteznek – nem hivatalos búvár baráti körök az egyes búváriskolák mellett, melyek igen gyakran és megtévesztö módon a „klub” elnevezést is használják. S ebben a gyorsan és dinamikusan változó, esetenként nehezen követhetö (áttekinthetetlen) szervezeti rendszerhalmazban, pontosabban körülötte több tízezer minösített búvár is található…

Összefoglalva, a magyarországi búvár szervezetek rendszere az 1990-es évek második felére nehezen áttekinthetövé vált, számos – akár egymást átfedö – tagokkal, tagszervezetekkel rendelkezö országos szervezetek is kialakultak, de számtalan egyedülálló búvárklub, iskola, vagy búvár sportvállalkozás is létezik.

Az MBSZ kísérletet tett az 1990-es évek végén a szervezetek laza formában történö összekapcsolására, de meglehetösen szerény eredményeket könyvelhetett el…

Búvárszervezetek 1995 után…

Nem akarunk pontos, naprakész összeállítást adni a hazai búvárszervezetekröl, mert oldalainknak nem ez a célja. Valójában itt kellene lezárni a hazai búvárszervezetek áttekintését, azonban fontosnak tartjuk, hogy említést tegyünk a 2000 körül megalakult búvárszervezetröl is.

Elöljáróban megemlítjük, hogy a honvédségnél – igaz, évröl évre kisebb létszámmal –, a rendörségnél, a tüzoltóságnál és több katasztrófa védelmi szervezetnél müködnek önálló búváregységek. Ugyancsak van búvárképzés a Magyar Vízimentö Szövetségnél, így ez az országos szervezet is említést érdemel a hazai búvárszervetek között.

Ipari Búvárok Országos Szövetsége

„…Az egyesület Önkormányzati elven müködö szakmai érdekvédelmi és érdekképviseleti társadalmi szervezet. Az egyesület jogi személy. Az egyesület célja: a Magyar Köztársaság területén az ipari búvár tevékenységet folytató gazdasági társaságok és egyéni vállalkozók összefogása, képviselete, érdekvédelme…”
(Részlet az IBOSZ Világhálós oldaláról.)

Magyar Barlangi Búvár Mentö Szolgálat

„…A Társaság (Egyesületet) a víz alatti zárt (barlangok, roncsok, víz alatti műszaki létesítmények) térben történő búvárbalesetek kezelésével, megoldásával foglalkozó tagok önkéntes társulásán alapuló, elsősorban a gyakorlati tevékenységet, és a speciális területen történő oktatás fejlesztését elősegítö önkormányzattal rendelkezö szakmai szervezet. A Társaság (Egyesületet) jogi személy…” (Részlet az MBBM Világhálós oldaláról.)

2000-ben a győri EÖBV búvároktatók - Fehér József, Menyhárt Attila és Kurucz Attila – átképzéssel-átminősítéssel beindították az UDI (United Diving Instructor) búvároktatási rendszert. A UDI-t 1983-ban, az USA-ban, Kaliforniában alapították.

Magyar Technikai Búvárok Szövetsége

„…Az egyesület annak érdekében alakult, hogy a magyar technikai búvár sportot támogassa, segítséget nyújtson a búvár sport oktatásához, a technikai búvár merülésekhez és nemzetközi sikerek eléréséhez…” (Részlet az MTBSZ Világhálós oldaláról.)

AIDA Hungary Közhasznú Szabadtüdős Búvár Sport Egyesület

„…Az Egyesület célja: a szabadtüdös merülés, mint új sportág magyarországi népszerüsítése, fejlesztése. Az Egyesület müködése során érvényre juttatja a vízparti és a víz alatti növény- és állatvilág maximális védelmének elvét.” (Részlet az AIDA Hungary Világhálós oldaláról.)

PADI Magyarország

2002 januárjában alakult meg a szervezet, a magyarországi PADI búvárok szövetsége.

SSI MAGYARORSZÁG

A magyarországi SSI búvároktatók és búvárbázisok szervezete.

NASE Magyarország

A magyarországi NASE búvároktatók szervezete.

Víz alatti Felfedezők Szövetsége (UEF)

Az elsö magyar alapítású búvároktatási rendszer. „…Az Underwater Explorers’ Federation (Víz alatti Felfedezök Szövetsége) egy új, korszerü búvároktatási rendszer, mely ötvözi magában a könnyübúvárkodás és búvároktatás elmúlt ötven évének tapasztalatait. A kedvtelési célú sportbúvárkodás területén alkalmazható legkorszerübb felszerelések, oktatási módszerek és merülési szokások figyelembe vételével került kialakításra. A UEF alapvetö céljaként – minden búvároktatási rendszerhez hasonlóan – a búvár és a merülés biztonságát határozza meg…” (Részlet a UEF Világhálós oldaláról.)

Végül egy (záró) gondolat…

Érdekes a világ.
Elödeink több, mint harminc évig „küzdöttek” azért, hogy egy valódi búvárszervezet fogja össze a víz felszín alatti világ magyar kutatóit…
Lassan igaz, de elérkezett az idö, hogy a terv megvalósulhasson…
Három év elég volt ahhoz, hogy a magyarországi búvárszervezetek sokszínüvé, de egymástól teljesen függetlenné váló, helyenként kusza rendszere kialakuljon…
Érdekes ez a világ is. Lehet, hogy ez a világ nem ugyan az a világ?

UGRÁS A LAP TETEJÉRE