<<< VISSZA

PLÓZER ISTVÁN (1948-1977)

Plózer István az MKBT Víz alatti Barlangkutató Szakosztályának elnöke 1977. október 30-án tudo-mányos kutatómunka közben. a Hévizi-tó forrás-barlangjában végrehajtott merülés közben vesztette életét. Személyében a víz alatti barlangkutatás kimagasló egyéniségét, a Társulat egyik legaktívabb tagját veszítettük el. Rendkívüli emberi adottságokkal rendelkezö kutató volt. Aki kora ifjúságától kezdve minden idejét a barlangok és a vizek kutatásának szentelte. és végül 29 évesen életét is egy víz alatti barlang mind alaposabb megismeréséért áldozta fel.
Még szülövárosában, Tapolcán járt általános iskolába, mikor levélben keresett meg neves barlangkutatókat és könnyübúvárokat, tanácsot kérve egy általa megtalált barlang térképezéséhez. Tehát már egészen fiatalon sem pusztán a kalandvágy vonzotta a barlangokba, hanem már akkor is szinte vérében volt a tudományos alaposság, a megismert új dokumentálása. Ez a céltudatosság vezérelte további életében is. Ugyan egy rövid "kitéröt" tett, mert vendéglátóipari iskolát végzett, de ezen a területen nem tudta megtalálni élete hivatását, ezért 1971-ben hivatásos könnyübúvár lett az OVH Ár- és Belvízvédelmi Készenléti Szervezetnél.
A barlangkutatást és búvárkodást egy idöben kezdte. 1964-ben a Lóczy Lajos csoportban ismerkedett meg a száraz barlangok kutatásával és még ez évben bekapcsolódott a Hortolányi Gyula vezette Tapolcai Kutató Bizottság munkájába, amely az MKBT elsö víz alatti kutatócsoportja volt. Késöbb éveken át egyedül vagy alkalmi társakkal próbált barlangokban (pl. Esztramoson) víz alatti kutatásokat végezni. Ezekben az években az MKBT egyéni tagja volt.
1973-ban belépett az FTSK Delfin Könnyübúvár Szakosztályba. Itt társakra találva aktív kutatásokat végzett a Molnár János-barlangban és a Tapolcai-tavas-barlangban. Fáradhatatlanságára jellemzö, hogy 1974-ben bekapcsolódott az AMPHORA Könnyübúvár Klub víz alatti kutatásaiba is, és 1975-ig mindkét kutatócsoport aktív tagja volt. Együttes tagsága indította el a két kutatócsoport szorosabb kapcsolatát, ami az MKBT Víz alatti Barlangkutató Szakbizottságának alapja lett. 1975-töl - a szervezett hévízi kutatások megindulásától- már csak az AMPHORA Klub tagja volt, de a Molnár János-barlang nagyjelentöségü kutatásaiban mindvégig együttmüködött a Delfin Szakosztály kutatóival.
Az MKBT Víz alatti Barlangkutató Szakbizottságának megszervezöje és elsö elnöke volt. Felismerte annak jelentöségét, hogy a víz alatti kutatásokkal foglalkozó barlangászok összefogásához egy tudományos szervezet szükséges. Elsimítva az érdekek látszatellentétét megszervezte a Víz alatti Barlangkutató Szakbizottságot, amit az 1976. évi közgyülés szakosztályi rangra emelt.
Plózer István alkotó pályája 29 éves korában szakadt félbe, de ennek ellenére maradandót alkotott. Tanulmányai, térképei és a nagy mügonddal készült fotódokumentációi megörzik kutató munkásságát. Dokumentációs munkásságát örzi a Karszt és Barlang 1974. évi II. száma (az ún. "búvárszám"). Mindenkit meggyözve szükségességéröl és idöszerüségéröl. Ö indította el, szervezte, szerkesztette és részben írta az újságnak azt a számát, amely teljes terjedelmével a víz alatti barlangkutatással foglalkozik, rendszerbe gyüjtve az addigi kimagasló hazai eredményeket.
A víz alatti fényképezés legjelesebb hazai müvelöje volt. Tudományos értékü fotódokumentációi mellett az ismeretterjesztö folyóiratokban megjelenö képei nagyban hozzájárultak a víz alatti világ nép-szerüsítéséhez. - Feltáró munkájának kimagasló eredményeit talán mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Hévízi-forráskráter egyik jellegzetes képzödményét "István-padkának" társai még életében nevezték el róla, a Molnár János-barlang volt Lóhere-ágát pedig emlékére "István-teremnek" keresztelték át. A Hévízen és a Molnár János-barlangban végzett kutatásai mellett a Tapolcai-tavasbarlang víz alatti rendszerének feltárásában és térképezésében végzett még alapos és kiemelkedö munkát.
Kutatásainak eredményeiröl az MKBT kiadványaiban sok közleménye jelent meg. Kiterjedt levelezéseinek és a külföldi szaksajtóban megjelent közleményeinek köszönhetö, hogy a magyar víz -alatti barlangkutatás nemzetközileg is ismert, söt elismert lett.
Mindnyájan, akik ismertük. mindig szeretettel emlékezünk rá. Örökre szívünkbe zártuk halk szavával, mosolyával, segítö szándékával, szerényen elöadott ötleteivel, terveivel.
Tragikus halála nem pótolható, fájó hiány.

Ember Sándor
a Karszt és Barlang címü folyóirat
1977. I-II. számában megjelent írása.

UGRÁS AZ OLDAL TETEJÉRE