Ugray Károly Budapesten, 1901. február 2-án született. (Az Ugray nevet az Ungerröl 1938-ban magyarosította.) Gimnáziumi tanulmányai után a Müegyetemre iratkozott be, de mivel szülei nem tudták anyagilag támogatni fiúk tanulmányait, ezért a Magyar Királyi Honvédség ösztöndíjasaként végezte el az egyetemet.

Mérnökhallgatóként került 1923. márciusában a Folyamerök újpesti „Gróf Csáky” laktanyájába mühelyfönöki beosztásba, ahol megismerkedett az itt lévö búvárcsapattal, ami egész további életét alapvetöen meghatározta.

A következö évben, a diplomája megszerzése után müszaki hivatali fönöki beosztást kapott, majd késöbb dr. Hardy Kálmán altábornagy folyamör-fökapitány mellé müszaki tanácsadóvá nevezték ki.

A Csáky laktanyába kerülése utáni évben búvárvizsgát tett. Parancsnokai engedélye alapján összegyüjtötte a trianoni béke diktátum miatt szétszóródott búvárfelszereléseket, és nagy energiával látott hozzá a búváregység megszervezéséhez. Tanulmányozta a nyugat-európai búvár szakirodalmat, majd búvárszabályzatot készített, tehát lényegében újraszervezte, új alapokra helyezte a Folyamörerök búváregységét. Engedélyt kért és kapott rendszeres merülési gyakorlatok megszervezésére, melyek során igen gyakran közhasznú „civil, polgári” feladatokat is végeztek búvárai. Mivel a tényleges katonai szolgálat letelte után a katonabúvárok leszereltek és újak vonultak be, ezért az általa szervezett, irányított búvártanfolyamok, az újoncok búvárkiképzése folyamatos feladatot jelentett. A II. Világháború kezdetére lényegében egy komoly elméleti felkészültséggel és nagy gyakorlati tapasztalatokkal rendelkezö, jól felszerelt búváregységet szervezett meg.

Ugray Károlynak és a Folyamörség búvárainak az 1941-es év új és nagyon komoly kihívást jelentett, mivel a legnehezebb és legveszélyesebb munkákra kellett felvonulniuk és elvégezniük: a háborús cselekményekben felrobbantott hidak, elsüllyesztett hajók felderítését, a roncsokba történö behatolást, azok szétdarabolását és kiemelését. Ennek az volt az oka, hogy hazánk 1941-ben visszafoglalta a Dél-vidéken az un. baranyai háromszöget. Az innen visszavonuló-menekülö jugoszláv egységek felrobbantották az újvidéki hidakat. A hajózó út roncsoktól történö megtisztítása Ugray Károly búváraira várt. A parancsnoknak számos új szakmai problémával kellett szembenéznie és megoldania: egy idöben több egysége, különbözö különösen veszélyes helyszínen dolgozott, igen nehéz körülmények között, katonai feladatokat ellátva, melyek során folyamatos robbantásokkal, víz alatti vágással, gyorsan kellett a roncsokat eltávolítaniuk. Eredményesen végezték el – többek között – Dél-vidéken az Újvidéki-, a Gombosi-híd, a Dráva nevü monitor kiemelését, majd késöbb Budapesten a lebombázott Újpesti vasúti híd roncsainak, és a felrobbantott Margit-hídról a Dunába zuhant jármüveknek a kiemelését.

A II. Világháború után Ugray Károly jelentkezett az un. igazoló bizottságnál, amely alezredesi rendfokozatát meghagyta és a Magyar Néphadsereg állományába átvette. Még ebben az évben a Közlekedési- és Postaügyi Minisztériumba helyezték át a hajó- és híd roncsmentesítési feladatok koordinálására. Gyakorlatilag újra ott kellett Ugraynak kezdenie a munkát, mint 1923-ban a Csáky laktanyába kerülésekor: a búvárfelszerelések szétszórva, a tapasztalt búvárok egy jelentös része külföldön hadifogságba volt. A fiatalkori lendülettel azonosan kezdte újra a semmiböl való építkezést, hogy a nagyon sok és nagyon veszélyes munkákat, a háború okozta pusztítás víz alatti tanúinak, a roncsoknak az eltávolíttatását megszervezze, feltételeit biztosítsa. Kitartása, lendülete és saját, illetve búvárai eredményei igazolta, bizonyította hivatástudatát, a búvármunkák iránti elkötelezettségét…

A Közúti Hídfenntartó Vállalat igazgatójának 1950-ben nevezték ki, majd a Hídépítö Vállalattal történö cégegyesülés után a búvárok, tüzszerészek, hajósok tevékenységét összefogó Különleges Osztály föépítésvezetöjének nevezték ki. Ezt a beosztását 1961-ig, nyugdíjazásáig töltötte be.

Ugray Károly nagyon gazdag és sokrétü elméleti és gyakorlati ismereteit a „Búvárismeretek” címü könyvében foglalta össze, amit a Közlekedési Kiadó 1953-ban jelentetett meg. Napjainkig is ez az egyetlen nehézbúvár-, és búvármunka ismereteket tartalmazó, magyar nyelven megjelent módszertani szakkönyv. Ugray a magyarországi viszonyoknak megfelelö, a munkavégzéshez használható dekompressziós táblázatot is kidolgozott. Nevéhez füzödik a háromtömlös hidrogén vágópisztoly kifejlesztése is. Irányítása-felügyelete mellett a legkülönbözöbb feladatokat végezték a „hídépítös” búvárok: a hídroncsok kiemelésétöl kezdve, a Hévizi-tó forrásának felmérésén át, a nagyszabású víz alatti építési feladatokig.
Ugray Károly életét a nehézbúvárok között töltötte, ennek ellenére komoly figyelmet fordított, és figyelemmel kísérte az idöközben egyre népszerübbé váló és a munkavégzésbe is bevont könnyübúvárkodást. Életének utolsó évtizedét az ÁBKSZ búvár- és tüzszerész csoportjánál töltötte, miközben egy új könyv megírására készült, gyüjtötte az anyagokat, azonban a mü, sajnos befejezetlen maradt.

Kilencvenhét éves korában, 1998. június 29-én hunyt el Ugray Károly, akit méltán tekinthetünk a nehézbúvár tevékenység, a búvármunka végzés, a „búvármesterség” magyarországi megalapozójának…

(Jelen írás forrásanyagaként Hararaszti Tamás a BÚVÁRHARANG c. újság 1989. évi mutatványszámában megjelent cikke szolgált.)