Juhász Róbert: A kék kontinens csodái

A Könnyübúvár kiskönyvtár 1. száma „A kék kontinens csodái” címet viseli, szerzöje Juhász Róbert. A puhafedelü, 65 oldalas A/5 méretü 19 fényképet („A képek az MHS Budapesti Elnökség Könnyübúvár Szakosztályának felvételei”) tartalmazó kiadvány 10.000 (!) példányban készült. A példányszámból kiindulva könnyen eldönthetö, hogy egy a könnyübúvárkodást népszerüsítö kiadványt tart az olvasó a kezében. A búvárkodás népszerüsítésének - az adott korszakra jellemzö - mindkét „vonulatát” megtalálhatjuk a füzetben. Megtudhatjuk a bevezetöböl és az utószóból, hogy milyen egy igazi, szocialista, MHS-es búvár, s még más rokon dolgokat is (szerencsére e „vonulat” foglal el a kiadványban kevesebb helyet, bár idöröl idöre visszatér a szakmai részekben is) és megismerkedhetünk az adott kor alapvetö búvárismereteivel. A búvárkodás története, a vizek világa, a merülés fizikája és élettana, a szabadtüdös és légzökészülékes merülés technikája, a búvárfelszerelések, a búvárszabályok, a búvármunkák, a versenysport – a könyvecske tartalma. A szakmai rész – az adott idöszakot figyelembe véve – tartalmas és igényes. A kiadvány szövege érdekes, érthetö és olvasmányos. Az könyvecske felkelthették az érdeklödést a búvárkodás iránt, de akár tananyagul is szolgálhatott a kezdö búvárok oktatásához.

Hajdú László: Vízalatti titkok nyomában

A „Könnyübúvár kiskönyvtára” sorozat 2. száma 1962-ben jelent meg. A kiadvány két témakörrel foglalkozott: a víz alatti fotózással és a barlangi búvárkodással. „A kék kontinens csodái” címü, Hajdú László által írt könyvecske 64 oldalát 34 fényképet, rajz és táblázat tette színesebbé. A kiadvány érdekes olvasmány lehet(ne) napjaink búvárainak is.

A „Fényképezés és filmezés a víz alatt” c. részröl összefoglalásként azt lehet elmondani, hogy olvasmányos formában, de szakmai „mélységekbe is lemerülve” tárgyalja a kor búvárfotográfus ismereteit. A téma kifejtése egy igen részletes és pontos – a kor szokásától eltéröen politika- és torzításmentesen – fotótörténeti visszatekintéssel kezdödik. A további fejezetekben Hajdú László sorra veszi a víz alatt fotózás témaköreit: a fény kérdését, az optika jelenségeket, a víz alatti kamerákkal kapcsolatos ismereteket (ezen belül a házi készítésü tokok müszaki megoldásait), a mesterséges világítást. A szakmai ismertetés érdekes búvárfotós történetekkel zárul.

A „Vízalatti titkok nyomában” második része a „Búvárok a föld alatt” címet viseli. A cím – és föleg a tartalom – bizonyítja, hogy Magyarországon már a könnyübúvárkodás elsö éveiben is igen népszerü és eredményes szakág volt a barlangi búvárkodás. Ez a rész nagyobb részt a barlangi búvárkodás történetével, a kiemelkedö hazai eseményekkel, eredményekkel, és kisebb részben módszertani útmutatással foglalkozik. Ennek ellenére nem szabad lebecsülni a viszonylag rövid „módszertani” részt, mivel olvasmányos formában áttekinti az alapkérdéseket, a felszereléseket, a barlangi merülés szervezését, végrehajtását és a merülök biztosításának témakörét. Megítélésem szerint a módszertani résznek a legnagyobb értéket az adja, hogy a valóságban megtörtént, a magyarországi barlangokban végrehajtott merülések alapján nyújt szakmai útmutatást, és nem pedig a hazai viszonyoktól teljesen eltérö sajátosságú barlangokban kialakított módszereket akar „köbevésni”. A kiadvány – több helyen – foglalkozik a Tapolcai Tavas-barlang feltárásának eredményeivel. Érthetö ez, hiszen az 1960-as esztendö végén volt a „nagy expedíció”, melynek eredményei jelentös nemzetközi elismerést hoztak a magyar barlangi búvároknak.

Egy érdekes és hasznos könyvecske a „Víz alatti titkok nyomában”, kár, hogy a kiadott 10.000 példány napjainkban gyakorlatilag utolérhetetlen. A „Könnyübúvár kiskönyvtára” címü sorozat második kötete egyben az utolsó is volt…

ALAPISMERETEK BÉKAEMBEREK RÉSZÉRE

A kiadvány pontos megjelenési dátumát nem ismerjük, azonban – közvetett jelek alapján – 1969. novembere elötti idökre tesszük. A stencilezett formában készített 28 (A/4 méret) oldal terjedelmü anyag szerzöit sem ismerjük, vélelmezzük, hogy az anyag a korszak nagy tapasztalatú, polgári klubokban tevékenykedö búvárai készítették.

A hiányos adatok ellenére a kiadványt nagy jelentöségünek tartjuk, mely a hazai könnyübúvár oktatás kezdetéhez kapcsolható és bizonyítja elödeink az ismereteik átadására tett eröfeszítéseit.

Az „alapismeretek” felépítése az alábbi volt:

– A könnyübúvársport története
– Búvár egészségügyi alapismeretek
– Készülékes merülés levegö problémái
– Általános egészségügyi elvek
– Fizikai és fiziológiai hatások a búvárra
– A búvárra ható pathológiai és pszichikai hatások
– Vízböl mentés – mesterséges légzés
– A könnyübúvár felszerelés leírása
– Úszásmódok – merülések
– Merülések
– Mélységi edzések
– Víz alatti sportvadászat – halászat szigonnyal
– Víz alatti sportvadászat technikája
– A víz alatti fényképezés
– Alapfokú könnyübúvár ismeretek
– Készülékes könnyübúvár parancsai (30 db szabály)

A réges-régi könnyübúvár tananyag borítóján az alábbi nagyon szép, s az adott korszak megismeréséhez, megértéséhez segítséget nyújtó idézet állt:

„Nincs szebb dolog a világon, mint az olyan terv, amely teljesen betölti az ember lényét, éjjelét és nappalát.” (Hans Hass)

Öszinték akartunk lenni. Nem volt célunk a kendözés, a hibák, bajok elhallgatása. Az igaz arcát, hibáival, eredményeivel együtt kívántuk bemutatni a 15 éves DELFIN-nek…”

MKBT VÍZ ALATTI BARLANGKUTATÓ SZAKOSZTÁLY KIADVÁNYAI

Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat keretében a Amphora KSC, FTSK Delfin Könnyübúvár Szakosztály, a VMTE Nautilus Könnyübúvár Szakosztály önálló barlangász csoportjai 1977-ben megalakították a Víz alatti Barlangkutató Szakbizottságot. A gyakorlati víz alatti barlangkutatás müvelése és koordinálása mellett a következö évtöl Szakosztályként müködö szervezet fontos feladatának tekintette e tevékenység új, korszerü ismereteinek a hazai barlangi búvárok körében történö megismertetését is. E feladat jegyében a Szakosztály az elkövetkezendö években több módszertani kiadványt jelentetett meg.

Elsöként a barlangi búvárkodással kapcsolatos elgondolásokat foglalták írásba a csoportok vezetöi Plózer István, a Szakosztály elnökének irányításával. E munka eredményeként készült el 1978-ban a „Barlangi merülések irányelvei”, amit az MKBT következö évi Közgyülései is elfogadott.

Plózer István halála után a Szakosztály elnökének Kollár K. Attilát választották, aki az eredeti elgondolásnak megfelelöen a Szakosztály kiemelt feladatának tekintette a kiadványok megjelentetését.

1979-ben jelentette meg a Víz alatti Barlangkutató Szakosztálya a „ CMAS nemzetközi búvár kézikönyv” sorozat 5. fejezetét, Rino Gamba: Vízalatti barlangászat c. anyagát. A kiadványt Násfayné Köházi Mária fordította. Az anyagnak azért is volt nagy jelentösége, mivel barlangi búvárkodás tárgyú módszertani kiadványnak tekinthetö mü utoljára 1962-ben jelent meg a „Könnyübúvár kiskönyvtár” keretében.

1980-ban dolgozta ki és jelentette meg a Szakosztály a „Víz alatti barlangok térképezése” c. módszertani kiadványt. A vitaindító anyagot Kollár K. Attila készítette, a Víz alatti Barlangkutató Szakosztály önálló csoportoktól beérkezett anyagok alapján a kiadványt Kalinovits Sándor szerkesztette. Az anyag a az U. I. S. vonatkozó nemzetközi ajánlatait is figyelembe vette.

A CMAS nemzetközi búvárelöírásainak, szabályainak és útmutatásainak a megismertetését célozta a Szakosztály 1984-ben megjelentetett füzete, Rino Gamba: Édesvízi búvárkodás c. anyagának fordítása. A jegyzetet Fekete György fordította és szakmai szempontból Kovács György búvármester lektorálta.

1986-ban a Szakosztály – jegyzet formájában – kiadta Sheck Exley: Alapfokú barlangi merülés – terv a túléléshez c. dolgozatát. Az anyagot Mogyorósi Gábor (Románia, Erdély) fordította. Ez év áprilisában az MKBT megbízásából állította össze Kollár K. Attila: Víz alatti barlangkutatás c. anyagot, ami a barlangi kutatásvezetöi jegyzethez készült.

1989. augusztusban Budapesten rendezték meg a X. Speleológia Világkongresszus, melyen öt kontinens 35 országából mintegy ezer barlangkutató vett részt. A víz alatti barlangkutatás önálló szekcióval képviseltette magát. A kongresszushoz kapcsolódó programok közül a D/5 jelü Magyarország víz alatti barlangjait mutatta be. A terepbejárásokhoz – barlangi merülésekhez – a Szakosztály elnöke a hazai víz alatti barlangokról szóló, illetve az ottani merüléseket ismertetö, a kongresszus anyagának részét képezö füzetet állított össze, amit a Társulat több nyelven jelentetett meg.

MOLNÁR JÁNOS-BARLANG 1:100

A Magyarország barlangtérképei sorozat 5. füzeteként jelent meg a Molnár János-barlang térképe. A kiadvány a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat kiadásában jelent meg 1984-ben. A barlang felmérését az FTSK Delfin Könnyûbúvár Szakosztály végezte, a térképeket szerkesztette, rajzolta és a szöveget Kalinovits Sándor írta. A kéziratot Kárpát József és Kollár K. Attila lektorálta. A kiadvány 200 példányban készült.