Emlékezés a Kristály tóra

Hazai vizeink sajnos sem a flóra, sem a vízalatti állatvilág, de különösképpen a látási viszonyok szempontjából nem nyújtják azokat az élményeket és tapasztalatokat, amelyeket Cousteau és Hans Hass könyveiböl, vagy esetleg a " "Csénd világa" címü filmböl ismerhetünk.
Legtisztább vizeink a Tata környéki tavak, ezek közül is a tatai Kristály-forrás, amely mintegy 300-350 m2 felületü, tíz méter mélységü tóvá szélesedik. Ez táplálja a tatai Kristály-strandfürdöt is.
A Kristály-forrás vize rendkívül tiszta. Tisztább, mint a többi tóé, a Fényes forrásoké. Növényvilága is jóval gazdagabb azokénál. A festöi környezet, a partok fölé hajló hatalmas fák különös szépséget adnak a tájnak. A tó fenekén nagy sziklatömbök hevernek szerteszéjjel. Ezek között tör fel az igen finom kvarchomok talajból a forrás vize. A rendkívül színpompás vízinövényzet mellett a halállomány már nem olyan változatos, nagyobb halak egyáltalán nincsenek itt.
A Kristály-tó különleges tisztasága rendkívüli élményt nyújt a merülönek, ösztönzést ébreszt a vízalatti világ szépségeinek megismerésére.
Fényképezés és filmezés céljából kerestük fel a tatai tavat.
Napkeltekor ébredezö madarak csivitelése mellett a tó partján felhúztam uszonyaimat, felvettem légzökészülékemet, benyálaztam a szemüvegemet, majd számba vettem a csutorát és óvatosan - hogy ne zavarjam fel - zaj nélkül beleereszkedtem a vízbe.
A víz mint ezüstös égbolt csapódott össze a fejem felett. Körülöttem kékszínü horizont ragyogott. Alattam egy karácsonyfaszerü hínárcsomó tekeredett, távolabb pedig növények, moszatok, mint megannyi erdöcskék sorakoztak. Úgy éreztem, mintha repülögépröl néznék egy csodálatos, egzotikus tájat. Lassan lebegtem elöre a vízben. Hátamra fordultam és felpillantottam. A víz felszínét narancsszínü ragyogás öntötte el, amely csillogó aranyba ment át. Virradt. Az egész tó lassan kivilágosodott. A sötét tónusú kis erdök, a "karácsonyfák", az egész vízalatti világ a szemem láttára smaragdzöld színüvé változtak. A zöld növényzet, az aranyosan ragyogó felszín, a horizont azúrkéksége végtelen nyugalmat árasztott. Valóban a "csend világa" volt ez - ahogy Cousteau nevezte a vízi varázst.
Megfordultam, továbbsiklottam, és elértem a tó fenekének azt a részét, ahol a forrás feltört. Akárcsak egy kis vulkán, forrt, kavargott, mozgott a finom homok a forrás körül. Mellettem apró kis halak úszkáltak, majd hirtelen szétrebbentek és eltüntek a vízalatti bozótokban. Most elöbukkant egy alig arasznyi csillogó naphal. Körbeúszkált, majd megfordult szembe velem, s egészen közel úszott az arcomhoz. Ezután megállt, szinte az volt az érzésem - látva csodálkozó ábrázatát - mintha azt gondolná: "Hát ez a furcsa, sohasem látott állat, hogy kerül ide? - Erösen belefújtam a csutorába. A kitóduló légbuborékok özönétöl megijedt, villámgyorsan megfordult a kis naphal és eliramodottja messzeségbe.
Körbeúsztam a tavat, élveztem a természet csodálatos szépségét, a nagy csendet, a súlytalanság állapotát. Elöre bukfenceztem, majd hátrafelé szaltóztam a vízben. Behatoltam a hínárok, moszatok közt, megkergettem a kis halakat, majd hanyatt feküdtem a fenéken és néztem a felszín apró fodrozódását. Egyszer csak éreztem, hogy nehezebben kapok levegöt. Megborzongtam. Hátra nyúltam és bekapcsoltam a tartaléklevegöt, majd mégegyszer körülpillantva az álom- és mesevilágban, felrúgtam magam a felszín felé. Minden különösebb fizikai erö nélküli dobbantással, hat-nyolc métert lebbentem felfelé. Itt a mélyben gyermekkori álmaim jutottak eszembe. Hányszor álmodtam, hogy ismeretlen tájokon haladva, csak dobbantok egyet a lábammal és játszi könnyedséggel fellebbenek a magasba, majd felülröl élvezem az alant elterülö ismeretlen táj szépségeit. A gyermekkóri álmok most valósággá változtak. Tartaléklevegöm fogytával hagytam csak el a Kristály-tó álomvilágát.
Megnéztem az órámat, 25 percet töltöttem a víz alatt. Alig vártam most már a következö napokat, amikor felvevögépekkel kíséreljük megörökíteni a szinte visszaadhatatlan szépségeket. Elábrándoztam a vízalatti csodás világról, mely mindig új és új szépségit tárja fel, s ha valaki csak egyetlen egyszer nézett itt körül, nem tudja sohasem elfelejteni.

* * *

Ez az álomvilág sajnos örökre szétfoszlott, mert a tatai Kristályforrás a karszt - vízszint süllyedéskor eltünt, s ezzel egyidejüleg a Kristály-tó is kiapadt. Ma már csak élettelen kráterüreg jelzi az egykori ragyogó Kristály-tó helyét.

<<< VISSZA