| Túl
a mezön, túl a hazán,
S a part fölött, a nagy Dunán
Ki népe zajlik ott?
Föl Endre! Béla! föl magyar!
Ellenhad az, mely vészt akar,
Ellenség zajlik ott.
Ö
az, ki partidon halad
És száz hajót és száz hadat
Hoz, oh hon, ellened,
A gögös Henrik az, ki rád
Hoz háborút, és hoz halált,
S bizik, hogy eltemet.
Föl
Endre! Béla! föl magyar!
Pozsonyhoz kell a férfikar:
A vítt Pozsony remeg. -
S melyik magyar nem megy, ha kell:
Utánok a hon puszta hely:
Mind harcon termenek.
De
a király bús, s Béla szól:
"Csaták miatt ha nyughatol
Oh ifju szép hazánk?
Teremt-e isten több magyart,
Mig a világ, mig napja tart,
Ha mink is elfogyánk?"
S
fellázad a bú, a harag
Busult szivekben háborog,
Mint tenger és vihar;
Még inkább vért, hadat kiált
S hirért, hazáért száz halált
Kész halni a magyar.
Csak
barna Kund nem háborog;
De bátor szíve feldobog,
Mint hegyben a tüzár;
"Halld, Béla, majd ha éj jövend
S a part fölé száll néma csend,
Ott Kund egy szóra vár."
Csekély
a szó, köz a vitéz,
De úgy van mondva, oly merész,
Hogy nem lehet hazug.
Hös Béla parthoz tart legott,
Hol vészben a megcsapdosott
Dunának árja zúg. |
Járása,
mint a rémeké,
Éjfélileg le s fölfelé
Dobog magányosan;
S még semmi hang, még semmi jel:
Kund nem jö, távol és közel
A puszta szél rohan.
Ki
az, ki a víz szörnyekint
A förgetegre föltekint
S meg habba öltözik?
Ki vagy te, aki jársz alatt
S ijeszted a futó halat,
Mely mélyeken lakik? -
Vésztüzben
néha vízen át
Henriknek látni táborát,
S Pozsony kivillanik;
S ím a Dunából szirt gyanánt,
Egy ember kit mély árja hányt,
Sötéten felbukik.
"Hah
Kund te vagy?" s még nem hiszi:
"Hah ember!" öt így kérdezi:
"Mi dolgod ott alant?"
"Hej Béla! víz hullámiban,
Míg rajta zúgó vész rohan,
Jó lenni ott alant."
Szól
Kund - és ö az - "nézz oda,
Hol Henrik felriadt hada
Tolong a víz iránt!
Nézd, táborában mint remeg:
Hajóit e kar fúrta meg;
Hadd vesszen, aki bánt."
S
villám tüzénél Béla néz,
Túlparton minden habba vész:
A zászlók hullanak,
Özön fut rajtok el vadon,
És száz hajón, és száz hadon
Hullámok omlanak.
Kund
hol van? félreköltözött,
De olyat százezer között
Hös Béla feltalál.
S túl a mezön, túl a hazán,
Fut, búsong Henrik vert hadán,
S Pozsony végvára áll.
1829 |
