|
 |
||
             |
Rádai Ödön az elsö szabadtüdös, majd oxigénes légzökészülékkel végrehajtott merüléseivel párhuzamosan az abban az idöben meglehetösen nehezen elérhetö könnyübúvár szakirodalom tanulmányozását is elkezdte. Sikerült Hans Hass néhány eredeti kiadású könyvét megszerezni, ami útmutatásul szolgált a további búvár tevékenységéhez és egyes felszerelések gyártásához. Rádai meg akarta örökíteni, hogy másokkal is megismertethesse víz alatti élményeit, de mint tudományos munkát végzö kutató tisztában volt a dokumentálás fontosságával és jelentöségével is. Pont ezért egy víz alatti fényképezögép tok elkészítésére fordított különösen nagy figyelmet. A plexi anyagú, saját elöállítású, vízmentes fényképezögép ház 1955-ben készült el. A tokba egy 6x6-os negatív méretü Voigtlander Bessa fényképezögép került. Rádai tokozott fényképezögépével az elsö víz alatti felvételeit nyáron, a Tatai-tóban készítette búvártársa, és késöbbi felesége Weidinger Mária segítségével. Nem sokkal késöbb egy második víz alatti fényképezögépet is épített Rádai. Külföldi minta alapján, egy gömb alakú alumínium tokot öntetett, melybe egy „Robot” elnevezésü, gyors fényképezögép került. A tok fel volt szerelve külsö keresövel, s a fényképezögépet a kivezetett kezelöszervekkel kívülröl is lehetett állítani. Rádai Ödön az elsö búvár eredményeit és víz alatti felvételeit 1956 januárjában, az Élet és Tudomány címü lapban publikálta.
Köszönet Násfay Bélának |
|
 |
||
