|
 |
||
             |
A hazai könnyűbúvárkodás kezdetén a felszerelések beszerzése komoly gondot jelentett a búvároknak. Néhány alapvető felszerelési tárgyon kívül nem volt hazai gyártás, s az első búvárbolt csak évtizedekkel később, 1990-ben nyílt meg. Maradt tehát a külföldi, elsősorban NDK, lengyel, később jugoszláv utak alkalmával történő vásárlás – a nyugati utakra az 1980-as évekig közepéig meglehetősen ritkán kerülhetett sor – vagy esetleg a saját kezű előállítás. A búvárfelszerelések beszerzésével kapcsolatban álljon itt egy rövid idézet Basta-Chambre-Miller: Békaemberek (1962) c. könyvéből: „…Hazai viszonylatban, ha nincs is állandóan az üzletekben, de már fennáll a lehetősége a jó búvárszemüveg beszerzésének.” Nos, ilyen volt a helyzet, a lehetőség, tehát érthető, hogy sok búvár saját maga állt neki a legalapvetőbb felszerelések fabrikálásának. (Megjegyzésre érdemes, hogy az említett könyv számos felszerelés elkészítéséhez ad tanácsokat, leírást, rajzokat.) A helyzet a hatvanas évek elején némileg javult, mert Kőszegi István gumifeldolgozó kisiparos már ebben az időben készített „Cressi Rondine” mintájú uszonyt egyszerű, de jól használható maszkot. Nem sokkal később megjelentek a kisipari gyártású, többnyire a FERUNION Külkereskedelmi Vállalat márkajelzését viselő sárga, vagy fekete tokba rejtett, alumínium markolatú robosztus búvárkések, szigonypuskák, az „S” alakú, szelepes és pingponglabdás légzőcsövek is, melyeket műanyagból készült „drót csatos” ólomövek és kapilláris csöves mélységmérők követtek. Ugyancsak a FERUNION kínálatában jelentek meg pl. a Carib, Profi Luxus, Major Special maszkok, Gaston légzőcsövek, vagy a Sport, Sirene, Balaton uszonyok.
1965-ben még úgy tűnt, hogy rámosolygott a szerencse – pontosabban a KGST zord döntéshozó testülete – a magyar búvártársadalomra, mivel hazánkra „profilírozták” a szocialista országok alapvető búvárfelszerelésekkel való ellátását. Azután telt, múlt az idő, s egy ideig nem történt semmi. Az 1970-es évektől az OGV Palma gyáregysége, majd 1973-tól a Taurus Gumiipari Vállalat azonban már nagy tömegben gyártott – különféle színekben és méretválasztékban – eredetileg az NDK-ban konstruált Najade fantázia nevű, jó minőségű, gumiból készült zárt búváruszonyt, Hydroslip pántos uszonyt, Modell, Kingston és Kompensator maszkot, valamint Gagum és Olympic légzőcsövet. A gyártást később átvette a Műanyagipari Szövetkezet (Később Extruform Műanyagipari Rt) tatai gyáregysége és a választékot olyan hazai konstrukciójú termékekkel bővítette mint a Tihany pántos uszony vagy a Taifun maszk. Az Extruform később elsősorban az olasz piacra Salvas licenc alapján is gyártott ABC felszereléseket.
Ezekben az időkben légzőkészülékeket is csak jószerivel magán úton, szovjet és lengyel forrásokból lehetett beszerezni. Majd az 1970-es évek második felében a Jászberényi Hűtőgépgyár alumínium palackok sorozatgyártásába kezdett. A szelep nélkül forgalmazott palackok beszerzése meglehetősen nehézkes és bonyolult volt a sportegyesületek részére is, a „kiutalásos” rendszer miatt. Lényegében ez a felszerelés választék maradt a hazai kínálat, leszámítva búvárklubok esetenkénti, kissorozatú –mennyiségileg általában a saját igényeiket kielégítő – gyártásait. Az 1980-as években ezek a hazai gyártású felszerelések is eltűntek a piacról, igaz már nem is igen volt igény ezekre a termékekre. (Köszönet a szöveg kiegészítéséért és a képekért Násfay Bélának!)
|
|
 |
||
