|
 |
||
             |
Az 1950-es évek végen, az 1960-as évek elején meglehetösen nehéz volt egy magánszemélynek légzökészülékhez jutnia (nem voltak búvárboltok, ilyen felszerelést többnyire csak „kiutalásra”, hivatalos szervezet kaphatott). Azonban, ha ez mégis sikerült, az újabb nehézséget jelentett a palack töltése (nem voltak magán tulajdonban kompresszorok, az Oxigéngyár pedig csak „szervezeteknek”, vállalatoknak töltött, az MHS búvárklubok pedig nem nézték jó szemmel a „magánzókat”). Maradt tehát a szabadtüdös merülés. Volt azonban találékony és ügyes kezü búvár is. A képen egy házi készítésü olyan légzökészülék látható, amit autópumpával lehetett mintegy félórányi, kemény munkával 15-20 bar nyomásra feltölteni… Könnyen kiszámíthatjuk, hogy ezzel a légzökészülékkel, a mai elgondolásunk szerint 5 méteres mélységben 5-6 percet lehet eltölteni… Persze,
egy gyakorlott szabadtüdös búvár, ha másfél-két
percenként vesz levegöt, az elözöekben számított
idöt könnyen meg háromszorozhatta, négyszerezhette…
(Maróthy László fotói) |
|
 |
||
