|
 |
||
             |
A hazai könnyübúvárkodás elsö két-két és fél évtizedében a búvárok körében nagy „divat” volt a különféle búvárfelszerelések gyártása. A saját kezü felszerelés készítés elsösorban arra volt visszavezethetö, hogy kiskereskedelmi forgalomban gyakorlatilag nem voltak búvárfelszerelések, és a központi, kiutalásos rendszerben – ami meglehetösen esetleges és hosszú átfutású is volt – nem a búvárok jutottak felszereléshez, hanem a klubok. A polgári (nem MHSZ) búvárklubok a központilag beszerzett és elosztott felszerelésekböl sokáig (1980-as évek vége felé volt ebben némi változás) egyáltalán nem részesültek. A természetjáró búvárklubok (polgári klubok) egyik alapvetö elgondolása volt, hogy tagjai jól felszerelt búvárok legyenek, ezért az egyéninek minösülö felszereléseket nem tartottak közös tulajdonban. Az FTSK Delfin Szakosztály tagjai a megalakulását követö évben, annak érdekében, hogy a lehetö legtöbbjüknek legyen megfelelö felszerelése, úgy döntöttek, hogy saját céljaikra, korszerü, biztonságos légzöautomatákat készítenek. Az adott korszakban a búvárok általában két gégecsöves, hátreduktort használtak. A delfines búvárok is egy ilyen légzöautomata elkészítését tüzték ki célul, alapmodellnek egy Mistrál reduktort választottak. A reduktor építés igen komoly feladat volt, hiszen a megfelelö minöségü, méretü anyagok, és a legyárthatatlan alkatrészek beszerzése is hónapokat vett igénybe. Az alkatrészek elkészítése, ellenörzése, felületkezelése, a szerelés, bemérés-beállítás, a merülés során történö kipróbálás, majd az észlelt hibák kijavítása végül is mintegy kétévnyi, folyamatos munkát jelentett. A kitartó munka eredményeként közel tucatnyi, használható légzöautomata készült el, és egyúttal nagyon komoly tapasztalatokra, müszaki ismeretekre is szert tettek a búvárok.
|
|
 |
||
