|
 |
||
             |
A Testnevelés és Sporthivatal és az MHSZ megállapodása alapján 1968. január 1-én létrejött a magyarországi MHSZ és polgári búvárklubok versenysportjának és elvi irányításának összefogását hivatott Magyar Könnyübúvár Szövetség (MKBSZ). Az MKBSZ elnökének Dr. Világi Gyulát, fötitkárának Mohácsi Ferencet, az elnökség tagjainak pedig Csordás Györgyöt, Kádár Imrét és Péter Róbertet nevezték ki.
A hivatalos szervek müködésében egész kis jártasságot szerzett személyek is jól tudják, hogy egy társadalmi szervezetben igaz, hogy az elnök az elsö ember, viszont a napi munka irányítása, a végrehajtás, a döntések elökészítése az ügyek intézöjének, a fötitkárnak a dolga. Úgy gondoljuk, hogy fontos és szükséges, de illendö is, hogy részletesebben bemutassuk az MKBSZ fötitkárát, Mohácsi Ferencet, aki fötitkári tisztségét az MKBSZ-ben (is) 1989-ig, a Magyar Búvár Szövetség megalakulásáig betöltötte. Mohácsi Ferenc 1929. október 25-én, Budapesten született. Fiatal korától kezdve számos sportban kipróbálta magát, különféle eredményekkel, a legjelentösebb verseny eredményét, egy olimpiai bronzérmet, 1956-ban, a melbourne-i olimpián Wieland Károllyal kenu kettesben érte el. 1957-ben az MHS Országos Központ technikai sportok osztályára került. Tíz évvel késöbb megbízzák, hogy szervezze meg a búvárklubok országos hálózatát, ezen belül a versenysportot és a kiképzést. 1968-ban az MHSZ beosztása mellé MKBSZ fötitkárává is kinevezik, s egyúttal ö az MHSZ föbúvára is. Az MKBSZ-t 1969-ben felveszik a CMAS tagjai közé, majd 1973-ban Mohácsit beválasztják a CMAS Végrehajtó Bizottságába, és ezzel egy idöben az uszonyos albizottság vezetöségi tagja is. Minden hazai és nemzetközi tisztségét 1989-ig, a Magyar Búvár Szövetség megalakulásáig viseli. Húsz egynéhány év a magyarországi búvárkodás (egyik) legmagasabb, de valószínüleg legbefolyásosabb, legnagyobb döntési jogkörrel rendelkezö tisztségében. Valójában mi történt a hazai búvárkodás területén ebben az idöszakban? Nehéz lenne itt, e helyen ezt összefoglalni, de úgy gondoljuk, hogy oldalainkon, itt a Múzeum más lapjain is talál választ az érdeklödö. Ténykérdés, hogy a szóban forgó idöszakban a magyarországi búvárversenysport jelentös fejlödésen ment keresztül, nemzetközi hírnevet és elismerést szerzett. (ne feledjük azonban hogy versenysport és több, mint húsz év.)Hozzá kell azonban tenni, hogy a versenyzés a búvárkodás egy szelete, nem kicsiny, de nem a többit elhomályosító, háttérbe szorító része a búvárkodásnak. (Legalább is a mi meglátásunk szerint.) S a sporteredmények után újabb jelentös dolgot, kiemelkedö eseményt nem igen tudunk mondani, ami egy ilyen hosszú idöszakból kiemelkedö lenne. Az, hogy megjelent egy könyv, az „A búvár”, vagy az hogy 1969. és 1976. között 16 alkalommal megjelent a Könnyübúvár értesítö, esetleg, hogy külföldröl – söt, az utolsó években még „nyugatról” – is hoztak be búvárfelszerelést „központilag”, nem soroljuk az ehhez hasonló eredményeket. Azért nem, mert úgy gondoljuk, ezek nem eredmények, hanem a müködés velejárói, az alaptevékenység részei és nem érdemesek kiemelésre egy akkora, és olyan hatalommal, lehetöségekkel rendelkezö szervezet több, mint 20 éves történetében, mint az MHSZ, illetve az MKBSZ.
Tudnánk azonban számos olyan témát említeni, ami nem történt meg, pedig meg kellett volna, hiszen volt rá lehetöség. Ilyen például a nemzetközi búvár oktatási-minösítési rendszer bevezetésének elodázása, elmulasztása. Úgy gondoljuk, hogy felesleges a részletekbe bocsátkozni. Könnyen lehet, hogy azok, akik ebben az idöszakban búvárkodtak, úgy érzik szegényebbek voltak (maradtak, lettek), mint lehettek volna. Megrövidítették öket. (Bennünket.) Azt nem mondjuk, hogy „fátylat reá”, mert annál sokkal többröl van szó. Föleg azért, mert a búvárok között sokkal nagyobbnak kell lennie a bizalomnak a merülötárs iránt. Merülö? Társ? Nos, szerintem egyik sem. Mindössze kinevezett fönök. Még ez is túlzás… Mindenesetre egy dolgot Mohácsi Ferenc javára kell írni: megtehette volna, hogy adminisztratív módszerekkel felszámoltatja a polgári búvárklubokat. Nem tette. A miértre ezúton sem keressük a választ… Végezetül
álljon itt egy idézet az MBSZ megalakulásáról
beszámoló, a BÚVÁRHARANG 1990. évi
1. számában megjelent „Végre Megvan! Itt a
Magyar Búvár Szövetség!” címü
cikk végéröl egy rövidke idézet: (Kollár K. Attila)
|
|
 |
||
