<<< VISSZA

Az FTSK Delfin Könnyübúvár Szakosztály barlangi búvárai a Molnár János-barlangban már az 1960-as évek második felétöl merültek, de a tervszerü és rendszeres kutatást csak 1972. áprilisától indult.

Az elsö évben a Delfin búvárai a merülés biztonságának növelése érdekében az un. Dexion-ágban a víz felett Dexion-Salgó elemekböl egy bázist építettek ki. Erre azért volt szükség, mert a Dexion-ág falai függölegesen emelkednek a magasba, és a vízböl nem lehet kiszállni. A mesterségesen kialakított bázis megoldotta ezt a problémát. Az építményen a különbözö eszközöket, anyagokat, a barlang távolabbi részeit feltáró búvárok tartalék felszereléseit el lehetett helyezni. Nagyobb jelentösége volt viszont annak, hogy a biztosító búvár, illetve a felszíni ügyelet szárazon, de a barlang belsejében tudott tartózkodni, hogy szükség esetén segítséget nyújtson.

Lényegében a bázissal és a Dexion-ág kürtöjében kiépített létra segítségével a víz a barlang hegyoldali száraz bejárattól is biztonságosan elérhetövé vált, megkönnyítve a nem egyszer terjedelmes eszközök, felszerelések beszállítását, ami korábban csak víz alatt történhetett. Igaz a Delfines búvárok kutató-feltáró munkája során soha nem került erre sor, de egy sérült búvár a szárazon történö kijuttatása is sokkal egyszerübb feladatot jelentett volna, mint víz alatt, illetve a szükületekkel nehezített Malom-ágban.

(Tudni kell, hogy abban az idöben a barlangba csak a Malom-tóból beúszva, a levegös Malom-ágban, szükületeken keresztül lehetett a víz alatti rész kezdetéig, az Alagút-forrásig eljutni. Ezután a föágon víz alatt haladva érkezünk el a Dexion-ágig.)