:::... Magyar Búvár - Múzeum ...:::

A víz felszín alatti vizek kezdeti felfedezői lelkesen számoltak be élményeikről. Persze mindig akadtak kétkedők, s biztonsággal állíthatjuk, hogy sok búvár beszámolójának hallgatósága nem mindig adott hitelt. Alapvetően megváltozott ez a helyzet, miután Loius Boutan 1892-ben elkészítette az első víz alatti fotográfiát, mert utána a búvárok „fényképpel is bizonyíthatták” élményeiket.

Magyarországon az első víz alatti felvételeket Rádai Ödön készítette a saját gyártású tokba zárt fényképezőgépével az 1955 nyarán a tatai Fényes-forrásban. Az első könnyűbúvárok - békaemberek - rendkívül népszerű volt a víz alatti fotózás, a legkülönfélébb házi készítésű szerkezetekbe rejtették kisebb-nagyobb gépeiket, s fotóztak tavakban, tengerekben, barlangokban, tehát mindenütt, ahová eljutottak.

Az elkészült felvételeket egyaránt megcsodálták a búvártársak és a „szárazföldi” érdeklődök, ritkán bekerültek újságokba, vagy búvárbemutatók díszhelyeire kerültek, de az 1960-as évek végén, az 1970-es évek elején nem voltak ritkák a klubokban „házi” búvárvetítések sem. A búvárközösségekben lassan kialakult a víz alatti fotográfusok között a „nem hivatalos” rangsor, de legalább is a többiek által elismert képkészítők köre.

A hazai első hivatalos búvárfotográfus megmérettetésre 1972-ben került sor, amikor az Amphora KSC és az FTSK Delfin Könnyűbúvár szakosztály a Természet Világa c. lappal közösen megrendezte az I. Országos Könnyűbúvár Fotópályázatot.

A pályázatra 218 kép érkezett a három víz alatti és egy felszíni kategóriában. A díjak és különdíjak döntő többségét Dióssi Ferenc és Násfay Béla nyerte. A legszebb felvételeket 1973. februárban a TIT Természettudományi Stúdiójában is kiállították.

A II. Országos Könnyübúvár Fotópályázatot 1977-ben a Természet Világa c. folyóirat támogatásával rendezte meg az Amphora KSC és az FTSK Delfin Könnyübúvár Szakosztály.

A pályázatot – az elözö versenyhez hasonlóan – három víz alatti és egy felszíni búvártémájú kategóriára írták ki a szervezök.

A beérkezett 225 kép közül kiemelkedök voltak Plózer István víz alatti barlangkutatás tárgyú képei. Elsö helyezést ért még el Dióssi Ferenc és Kenéz György. A külön díjasok közül kiemelésre érdemes Kunkovács László, a víz alatti kutatómunkáról készített sorozata.

A III. Országos Könnyűbúvár Fotópályázatot – a korábbiakhoz hasonlóan – 1982-ben az Amphora KSC és az FTSK Delfin Könnyűbúvár Szakosztály rendezte a Természet Világa c. folyóirat támogatásával.

A szervezők ez alkalommal három víz alatti kategóriát írtak ki, melyre összesen 231 kép érkezett. Szinte az összes díjon Ember Sándor, Kenéz György és Násfay Béla osztozott.

A IV. Országos Könnyűbúvár Fotópályázatot az Amphora KSC és a Korall Természetbarát Búvár Klub szervezte 1988-ban az Élet és Tudomány c. folyóirat támogatásával.

Az OKF-ek történetében ez a pályázat iránt nyilvánult meg a legnagyobb érdeklődés, mivel 26 szerző 532 képpel vett részt. A legtöbb díjat Násfay Béla és Násfayné Kőházi Mária nyerte, de jól szerepelt Ember Sándor is barlangi felvételeivel. A díjazottak közül kiemelésre érdemesek még Csukás László (Szlovákia) édesvízi felvételei és Herbst Rudolf fekete-fehér papírképei.

A jubileumi, V. Országos Fotópályázatot a Magyar Búvár Szövetség rendezte meg, Magyar Búvárfotós Pályázat néven 1993-ban. A megmérettetésen az akkori nemzetközi búvár fotográfus versenyek gyakorlatnak megfelelően négy víz alatti és egy barlangi kategóriában lehetett nevezni felvételekkel. A pályázat fő szervezője Dombóvári Tibor – a nemzetközileg is elismert, és az adott időszakban a legeredményesebb hazai búvárfotográfusa – volt. A fotós seregszemlét a Nikon Magyarország Kft. és Huller Gyula igazgató támogatta.

A Búvárfotós Pályázat iránt viszonylag kisebb volt az érdeklődés a korábbiakhoz képest, mivel mindössze 118 kép érkezett be. Az alacsony számot azonban magas színvonal ellensúlyozta. A díjak és helyezések döntő többségét Násfay Béla, illetve Násfayné Köházi Mária és Manek Attila szerezte meg.