|
 |
||
             |
Az Esztramosi Rákóczi-barlang 2. sz. tavában 1968-ban a Delfin búvárai által felfedezett szifonon túli, a csodálatos képzödményekben gazdag levegös ág a barlangi búvárok érdeklödését felkeltette. Az elkövetkezö években számos búvárcsoport merült a barlangban. A 2. sz. tó nehéz megközelítése, a jelentösen változó vízszint, és az a körülmény, hogy a tó oldalán sehol nem lehetett a függöleges falak miatt kiszállni, nagymértékben akadályozta a merüléseket és egy esetlegesen bekövetkezö baleset esetén – 2002-ig nem történt baleset a víz alatti kutatások kapcsán – a mentés nagy nehézségekkel járt volna. Az elözöekben vázolt helyzetben jelentös változást hozott az 1972. januárja, amikor Debreczeni József és Plózer Isván az OVH ÁBKSZ búvárai a barlangban 10 napig tartó kutatótábor keretében a 2. sz. tóban egy fából ácsolt bázist építettek. Az évek során azonban a fából készült bázis összedölt – valószínüleg ebben jelentös szerepe volt a rendszeresen változó vízszintnek – és lényegében az évtized végére csak romjai maradtak a búvárok kényelmét és biztonságát szolgáló szerkezetnek. A barlang kutatására engedéllyel rendelkezö FTSK Delfin barlangi búvárai kutatási tervükben a barlang bejárását, a merülések megkönnyítését és biztonságosabbá tételét célzó munkák elvégzését is vállalták. E munka keretében készült el egy új merülö bázis, amit 1980. novemberében helyzetek el a tóban. Az új bázis váza Dexion-Salgó elemekböl készült, az úszást a vázba rögzített hungarocell tömbök biztosították. (A késöbbiekben kiderült, hogy ez az anyag sérülékeny, s a vízben úszó apró darabkák összegyüjtése idöigényes, s esetenként megvalósíthatatlan feladatot jelentett.) A bázis járószintjére Dexion tálcák kerültek, melyeket csúszásmentesítés céljából, durva felületü, rögzített padlószönyeg borítással láttak el. A bázis méretezése úgy történt, hogy egy idöben 4 búvár – barlangi búvárfelszerelésével – elférjen, a merülésre fel tudjon készülni, ugyanakkor a szerkezet nem billegjen. A úszó szerkezeten a vízbeszállást megkönnyítö nyílás található és a kimászást segítö létrával is felszerelték. A vízszint gyakori és jelentös változásra vonatkozó korábbi tapasztalatok miatt a stég készítöi az úszó, és nem a falhoz rögzített bázis mellett döntöttek. A felsorolt elvárások miatt a szerkezet meglehetösen nagy méretü volt, ezért a barlangba történö beszállítása, csak kisebb, elöre elkészített elemben történhetett. A látszólag egyszerü feladat, csak a bázis helyszínen történö összeállítása hat fö háromnapi munkáját jelentette. Az elkövetkezendö tíz-tizenkét évben az új úszóbázis megfelelö induló-érkezö helyéül szolgált a barlang víz alatti részit kutatóbúvároknak.
|
|
 |
||
