|
 |
||||||||||||||
             |
A MAGYAR TENGERALATTJÁRÓ, A GM-VM 4 Az MHSZ Ganz-Mávag Búvár Klub és a VM Nautilus Könnyübúvár Szakosztály tagjaiban az 1980-as évek elején egy érdekes (meglepö?) gondolat merült fel, nevezetesen, hogy egy tengeralattjárót építenek. Az elgondolást tett követte, a komoly technikai és búvár tapasztalatokkal és háttérrel rendelkezö klubok tagjai megtervezték, majd megépítették a magyar tengeralattjárót. A vízi – víz alatti – jármü, ún. nedves tengeralattjáró volt: a merülö hajóban ülök búvárfelszerelést használtak. Az alumíniumból készült, két személyes tengeralattjárónak akkumulátoros hajtása volt. A két vízszintes tengelyü fömotor biztosította a jármü elöre-, vagy hátramenetet, illetve a fordulók végrehajtását. A tengeralattjáró építésében különösen sok tervezö, kivitelezö munkát végzett Bobák Ferenc, Horváth Gyözö és Ivanics István. Közel kétévi munkával elkészült a GM-VM névre (Ganz Mávag – Vörös Meteor) keresztelt jármü, azonban az elsö, a margitszigeti müugró medencében végzett merülési próba során több probléma merült fel. A tervezök-készítök nem adták fel, számos változtatás, sok-sok munka után elkészültek a módosítások. Az Ecsédi-tóban végrehajtott elsö nyílt vízi merülés után is találtak még javítani-módosítani valót a készítök, így lényegében a negyedik változat, a GM-VM 4. lett a végsö konstrukció. A „Lamantin” becenévre is hallgató tengeralattjáró végül is 1985-re készült el, s több hazai tóban végrehajtott eredményes édes vízi próba, vezetési gyakorlata megszerzését célzó merülés után elindulhatott a tengerre. Az akár 4 km/óra sebességet is elérö tengeralattjáróval az építök az Adrián, Hvar-sziget környékén hajtottak végre tengeri merüléseket. A CM-VM 4.-el elért legnagyobb vízmélység 40-45 méter volt. A tengeralattjáró alkalmi „személyzetei”, de a velük, vagy a környezetükben merülö búvárok is egyedülálló élményeket szereztek. A magyar tengeralattjáró kísérletröl az Magyar Televízió a búvársportot népszerüsítö filmet is készített.
|
|||||||||||||
 |
||||||||||||||
