|
 |
||
             |
A Duna 1151,4 folyamkilométerénél található „bölcskei–szikláról” 1986 októberben alacsony vízállásnál megállapítják, hogy nem természetes képzödmények, hanem emberkéz alkotásai és megkezdödik a térség búvármódszerekkel történö feltárása. A helyszín átvizsgálásakor 18 kisebb-nagyobb feliratos, vagy dombormüves köfaragványt találtak. A helyszínen lévö Gaál Attila, Szabó Géza és Köhegyi Mihály régészek megállapították, hogy az elökerült leletek római korból származnak. A lelet gazdagsága nagy reményekkel kecsegtetett és ezzel kezdetét vette hazánkban az elsö, tervszerü, hivatásos kutatók irányításával végzett víz alatti régészeti feltárás. A búvárrégészeti munka évtizedeken keresztül folyt, melyben számos búvárklub – a kezdeti években kiemelésre érdemes a Dunaferr Búvárklub tevékenysége, a késöbbiekben a POSEIDON SE, Manta BK búvárainak merülései, majd a BHG Búvárklub, illetve Gajó Gusztáv víz alatti filmfelvételei – hosszabb-rövidebb idöre bekapcsolódott. A feltárás eredményeként kibontakozott egy 80 x 60 méteres romterület, melyen belül egy 76 méter hosszú, 58 méter széles kikötö eröd (1990-es évek közepéböl származó adat), mely a római korban közvetlenül a parton állt, de az évszázadok során a Duna medre megváltozott, és így – sajnos – az impozáns méretü, régészeti szempontból igen jelentös építmény együttes a víz alá került. A búvármunkák során kiemelt téglák bélyegeinek tanúsága szerint az erödöt Kr. u. a 4. század elsö felében építették a rómaiak.
Az adott térség további régészeti feltárásai alapján a kutatók a környékben több más korabeli építmény maradványaira (pl. a túl parton un. elleneröd, dél felé 1,5 km távolságban örtorony maradvány, közvetlenül Bölcske határában római katonai tábor) is rábukkantak. A kutatások alapján a régészek arra következtetnek, hogy több, korábbi a romai kori településekröl szóló elgondolás, elmélet (római limes vonal elhelyezkedése, egyes részei, stb.) újragondolása szükséges, ami a búvárrégészeti munka jelentöségét még inkább felértékeli.
|
|
 |
||
