|
 |
||
             |
Budapesten, 1989. augusztusban rendezték meg a X. Speleológia Világkongresszust, melyen öt kontinens 35 országából mintegy ezer barlangkutató vett részt. A víz alatti barlangkutatás önálló szekcióval képviseltette magát. A kongresszushoz kapcsolódó programok közül a D/5 jelü terepbejárás Magyarország víz alatti barlangjait mutatta be. A hazai víz alatti barlangok közül a programban szerepelt a Hévíz, a Tapolcai-Tavas-barlang, a Molnár János-barlang, Esztramos és a Baradla-Alsó-barlang. Az MKBT Víz alatti Barlangkutató Szakosztály búvárai a Kongresszus elött a helyszíneket bejárták, és merülések során gyözödtek meg, a biztonságos látogathatóságról, illetve a szükséges javításokat, karbantartásokat elvégezték. A szárazföldi terepbejárásokhoz hasonlóan egy füzet készült a vizes barlangokról, melyben az adott barlangokat részletes szöveges ismertetökkel, térképekkel mutatták be. (Sajnos technikai okok – pénzügyi – csak idegen nyelvü füzetek kerültek ki a nyomdából, mint a Kongresszus hivatalos anyagának része.) A körültekintö és jelentös munkát igénylö elökészítések ellenére, az elözetes várokozáshoz képest alacsonyabb érdeklödés mutatkozott a merülések iránt, mindössze két-két és fél tucat búvár kereste fel – elsösorban a Molnár János-barlangot – s a merülök száma alig érte el a másfél tucatot. A Kongresszus után szervezett Észak-magyarországi barlangokban történö merüléseken a hazai búvárokkal együtt sem érte el a résztvevök száma a 20 föt. A víz alatti barlangkutatás szekció elöadásai keretében az elöadók a saját kutatási területeiken végzett feltárásokról, a gyakorlati víz alatti barlangkutatás eredményeiröl, az alkalmazott újszerü módszerekröl számoltak be. A Kongresszus alatt igen érdekes és szakmailag is értékes, a víz alatti barlangkutatásról szóló filmeket mutattak be. Valójában a Speleológiai Kongresszus volt az MKBT Víz alatti Barlangkutató Szakosztályának utolsó, jelentös közös tevékenysége.
|
|
 |
||
