|
 |
||||||||||||
             |
Bevezetö A víz alatti világ felfedezésének egy érdekes és sajátos állomása volt az 1950-es évek végén, az 1960-as években a hosszú idötartamú víz alatti merülési kísérletek. Az elsö kísérletek során a könnyübúvárok „szabadon” merültek, majd egyre növekedett a merülési idö, a mélység, a résztvevö búvárok száma, s a kísérletekhez víz alatti házakat alkalmaztak. Ilyen sajátos, speciális merülési kísérleteket az USA, Nyugat-Erurópa „vezetö búvárhatalmai”, a Szovjetunió búvárszervezetei egyaránt végrehajtottak. A merüléseknek számos célja volt, melyek közül a búvár élettani vizsgálatok kiemelésre érdemesek, de természetesen a merülések katonai-, ürhajózási-, ipari célokat is szolgáltak. A külföldi hosszabb idötartamú víz alatti tartózkodás hírei, eredményei foglalkoztatták a hazai könnyübúvárok egyes csoportjait. Magyarországon az 1960-as évek második felében került sor célirányosan hosszabb idötartamú (3-8 órás) nyílt vízi merülésekre. Az átgondolt, megtervezett hosszabb idötartamú merülési kísérletek megvalósításának a gondolata az FTSK Delfin Könnyübúvár Szakosztály búvárai körében vetödött fel. A program megvalósításának elgondolását, tervét, az eredmények hasznosíthatóságának kérdését Maróthy László dolgozta ki, foglalta össze és kezdte meg a Delfin a nagyszabású vállalkozás megszervezését. NSM-I. 1969.november 15-én került sor az elsö 10 órás „non stop merülésre” (NSM I.) a Nemzeti Sportuszoda müugró medencéjében. Az NSM I. része volt egy merülési sorozatnak, mely további szakaszaiban a szervezök 30, illetve 50 órát terveztek a víz felszín alatt tölteni. A kísérlet sorozat szervezöje az FTSK Delfin Könnyübúvár Szakosztály volt, Maróthy László vezetésével. A kísérlet, kísérletsorozat célja a folyamatos víz alatti tartózkodás egészségügyi és müszaki problémáinak megismerése, vizsgálata volt. A 10 órás merülésben résztvevö búvárok: Bori Béla, Debreczeni József (Árvíz és Belvíz Készenléti Szolgálat), Makáz Sándor, Juhai Sándor MHSZ Izzó Búvá Klub, Dávid Alice, Papp Endre FTSK Delfin Könnyübúvár Szakosztály. Az MHSZ Izzó búvárait a merülés során kellemetlen meglepetés érte, mivel az MHSZ vezetés az ötödik órában „orvosi vizsgálatra” a partra rendelte öket, így megakadályozva a közös teljesítmény elérését.
NSM-II. 1970. október 3-4-e között hajtotta végre az FTSK Delfin Könnyübúvár Szakosztály a Bp. Vasutas Sport Club Szönyi úti uszodájában a „non stop merülés” sorozat második fázisát (NSM II.), a 30 órás folyamatos víz alatt tartózkodási kísérletet. A 30 órás folyamatos merülést végrehajtó búvárok Bori Béla és Szirtes György voltak.(Az elözetes tervek szerint a kísérletben az MHSZ Izzó Búvár Klub is tervezte részvételét, azonban az MHSZ vezetés megtiltotta a részvételét.) A medencében elhelyeztek egy fémvázas fóliasátrat, amit 1,6 – 1,8 tonna ólom rögzített a fenékhez. A sátor célja az volt, hogy az étkezést, pihenést és az orvosi vizsgálatokat „szárazon” lehessen elvégezni. A kísérlet orvosa Dr. Veszprémi János, a merülésvezetök Katonka Imre és Palánki István, a program vezetöje Maróthy László voltak.
NSM-III. 1971. május 28 – 30-a között az FTSK Delfin Könnyübúvár Szakosztály végrehajtja a NON STOP MERÜLÉS harmadik fázisát, az 50 órás megszakítás nélküli merülést (NSM III.) Ebben a szakaszban, okulván a korábbi negatív tapasztalatokon a delfinesek nem terveztek más klubbal, föleg nem MHSZ klubbal együttmüködést. Igazából nem a klubokkal, azok egyes vezetöivel, búváraival volt a baj, hanem az MHSZ felsö vezetésével, aki minden „külsö” kezdeményezést ellenségesen kezelt. Az NSM I.-nek, de még inkább az NSM II.-nek nagyon jó és széleskörü sajtó visszhangja volt – az MTV is beszámolt az eseményröl – ami egy polgári klub, a Delfin hírnevét és népszerüségét növelte. Ez pedig az MHSZ vezetés ellenszenvét tovább növelte a Delfin, a polgári klubok irányába. A Delfin búvárai elsö két fázisban szerzett tapasztalataik alapján kidolgozták tervüket, a merülés technológiáját, a szükséges eszközöket. A kísérletre – az NSM-II-höz hasonlóan – a Szönyi úti uszoda müugró medencéjében került sor. A merülésre elözetesen egy négyfös búvárcsoport készült, akik közülvégül Bori Bélára és Szirtes Györgyre esett a választás, ugyanazokra akik a 30 órás merülést is végrehajtották. A merülés során a két búvár folyamatos orvosi felügyelet alatt állt, pszichikai állapotukat a legváltozatosabb formájú tesztekkel pszichológusok ellenörizték. Szabadidejükben „látogatókat fogadtak”, sakkoztak, TV- és sajtó riportokat adtak. Az ötven óra alatt Bori és Szirtes aludt is, de elmondásuk szerint a program fizikailag és pszichikailag is nagyon megterhelö volt. Az NSM III. programszervezöje – ismét – Maróthy László volt, a kísérletben közel 40 fö búvár (többen az Amphora Búvár Klub és a Triton Klub tagjai voltak) és 7 orvos vett részt. Az újságírók, riporterek, a MTV munkatársai, és az érdeklödök száma meghatározhatatlan volt. Az NSM III.-nak nagyon komoly sajtóvisszhangja volt, mely a kedvtelési sportbúvárkodás és a polgári búvárklubok népszerüsítését segítette.
(Az írás a Delfin Story címu kiadványban jelent meg, 1980-ban.) (Az írás a Delfin Story címu kiadványban jelent meg, 1980-ban.) * * *
|
|||||||||||
 |
||||||||||||
